logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

Festményvizsgálat

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Festészeti "anomáliák" és törvények nyomában

2013.10.08. 23:10 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

A szem becsapható, a műszer nem!

Címkék: hamis művészettörténet öregítés vaszary rippl rónai szinyei szignó festményvizsgálat öregítési technika hamisítási módszerek stíluskritika bírálati cimke bevizsgálás

Műkereskedelmi problémák és a művészettörténet kapcsolata, avagy kinek és minek lehet hinni?

(A Festményvizsgálati Laborban vizsgált művek mérési eredményei alapján)

A szubjektív értékítélet, az ecsetkezelés megítélése nem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megítélésében, főleg ha a vizsgált festmény többször rosszul restaurált alkotás. Az évek során „lerakódó” nem oda illő festékek, a szakszerűtlen tárolás és kezelés mind-mind nyomot hagy a festmény felületén, lassan szerves részét is képezi a műtárgynak. A képpel eggyé válnak az évtizedek nyomai, s lassan eltűnik szemünk elől az eredeti műalkotás.

A művészettörténeti kutatások mellett egyre fontosabb az alkotók festészeti alapanyagainak kutatása is, hiszen egy műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, amik ugyanúgy jellemzik egy alkotó stílusát, mint maga a műtárgy szellemisége. A művek megítélése így nem csupán stíluskritikai elemzési folyamat, hanem egy különleges kutatóunka is, melynek során a festészet alapegységéig, a színes pigmentekig lebontva elemezhető a mű, hiszen a festékhasználatra pontosan úgy jellemző az egyediség, mint az ecsetvonásokra. A humán tudomány ismeretanyagát a kémia és a fizika jól kiegészíti, a művészettörténetet támogató vizsgálatok új eredményekkel szolgálhatnak egy-egy festőművész életművéről is.

zs01.jpgzs02.jpg

Sztereomikroszkópos és UV fényben végzett vizsgálatok

Sajnos napjainkban a művészettörténet módszereit a műkereskedelmi bírálat is átveszi, mely sokszor hamis képet rajzol egy-egy műtárgyról vagy annak alkotójáról.

ron01.jpgron02.jpg

Eredeti és hamis Rippl Rónai. A jobb oldali mű 1970-es évek után készült csak titánfehér alkalmazásával. Az eredeti mű ismerete nélkül megtévesztő lehet a két akt kidolgozása.

A magyarországi műkereskedelmi piacra vonatkozó jelenlegi jogi struktúrának és a szakértői rendszernek köszönhetően a művészet piaci szereplői sokszor bizonytalanok egy-egy műtárgy megvásárlásakor, vagy annak eladásakor. A merkantilista világunkban még mindig a „festészeti tárgy” képezi azt a megfoghatatlan értékű tételt, mely befektetésnek is kiválóan alkalmas, annak ellenére, hogy fizikai értelemben egy darab vászonról és rákent festékről van csupán szó; persze csak ha jó nevű festő nevéhez köthető az alkotás.

1-1 híres műtárgy eszmei értéke pénzben kifejezve kisebb vagyont is reprezentál, de ezen festményeknek az átfogó vizsgálatához már többre lenne szükség, mint a művészettörténeti kutatómunka, mely sok esetben nem tud hiteles forráshoz igazodni. Mára a művészettörténeti szakértői vélemény elengedhetetlen részét kellene, hogy képezze – Magyarországon is – a műtárgyra vonatkozó természettudományos anyagvizsgálat, mellyel a hamisítványok nagy része kiszűrhető lenne még az előtt, hogy a festmények kereskedelmi forgalmazására bármilyen előkészület indulna.

Mi az előzménye ennek a kissé kaotikusnak is mondható helyzetnek?

Magyarországon a műbírálat hivatalos intézményei a rendszerváltás időszakában megszűntek, így sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Magyar Nemzeti Galéria nem állít ki hivatalos véleményt a stíluskritikai alapon vizsgált műtárgyról. Ennek előtte évtizedeken keresztül mindkét bírálati csoport szöveges formában dokumentálta a bizottságok előtt megfordult alkotásokat; ezek a bírálatok a mai napig lekérdezhetőek és sok esetben a hiányos dokumentáció miatt hamisíthatóak is. A műbírálatnak Magyarországon nincs jelenleg gazdája, magángalériák művészettörténészei adnak szakvéleményeket legtöbb esetben az adott galéria aukcióján szereplő művekhez, de sajnos nem lehet kizárni tévedhetetlenségüket.  

fer01.jpgfer02.jpg

Ferenczynek álcázott falusi látkép. Sziklás hegyekkel vagy zöld fákkal eladhatóbb eredetinek? (Bal oldali felvétel a Kieselbach Galériába készült, míg a jobb oldali kb. fél évvel később a Festményvizsgálati Laborban)

Bal oldali kép forrása: http://www.kieselbach.hu/magazin/hamisitas/h-mint-hamis

A festmények eredetiségének meghatározására eddig a legelterjedtebb vizsgálati módszer az UV lámpa és a nagyító használata volt a stíluskritikai elemzések mellett. Sok esetben egy nagyítóval történt felületvizsgálat is elegendő volt a kép eredetiségének meghatározásához, de a profi, modern festészeti anyagok vagy technikák használatával gyakran verhető át az emberi szem, nem kis kárt okozva ezzel a műtárgy vásárlójának és tulajdonosának. A leginkább hamisított magyar szerzők között a mai napig a századforduló és az azt követő időszak kiváló alkotóit találjuk. Munkácsy, Szinyei, Rippl Rónai, Vaszary, Csók István, Ferenczy, Mednyánszky, Aba Novák képei a legkeresettebbek, vagyis a legtöbbért eladhatóak a piacon, így kis befektetéssel igen nagy nyereségre lehet szert tenni e festők képeinek hamisításával. Ezen szerzők munkáinak ellenőrzése során legtöbb esetben szinte elég egy gyors, festékek összetételére kiterjedő kémiai analízist elvégezni, mely egyértelműen tisztázza a festmény korát.

vizsgalat_xrf.jpg

Roncsolás mentes anyagvizsgálat kézi, XRF, röntgenfluoreszcens eszközzel a Festményvizsgálati Laborban. A kémiai komponensek alapján meghatározhatók a festékek keletkezési ideje.

Az ilyen kémiai analízis gyakran nem várt meglepetést okoz a festmény tulajdonosának, hiszen a magyar műkincspiacon forgó művek igen tetemes hányada hamisítvány. A kiválasztott festő stílusában készült alkotásoknál a hamisítók nem foglalkoznak a tárgy kémiai komponenseinek időbeli egyezésével, hiszen például a századfordulón gyártott ólomfehér festék beszerzése lehetetlen feladat. A hiteles festékek használata helyett más eszközökhöz folyamodnak, ilyen a felület öregítése, vagy gipsz keverése a festékbe, mely „csodálatos” repedéshálót eredményez. Magyarországon a legtöbb hamisítvány a 2000-es évek elején készült, mivel a magyar aukciós piac ebben az időszakban élte fénykorát. A hamis képek piacának működési elve egyszerű, kínálat kevesebb volt az eredeti művekből, mint amire igény támadt, így mesterségesen kellett műveket létrehozni.

Nézzünk 1-2 konkrét példát a hamisításra. A példák egy része már ismert lehet a blogot olvasó közönségnek, de összefoglalva a „praktikákat” átfogó képet ad a hamisítványok tulajdonságairól.

1: Régi vagy öreg? Másolatok eredetivé válásának egyszerű útja

paal01.pngpaal02.jpg

Régi és öreg; Paál László és Csupor László képei: Kazlak; 19. század vége és 20. század közepe. Ólomfehér vs titánfehér. Jobb oldali, Csupor László képen az XRF mérési pontjai jelölve

részletesebben a képekről: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/09/11/_eredeti_masolat

A mű eredetileg nem hamisítási szándékkal készült, mégis hamis festmény lett belőle. Az jobb oldali kép Paál László Kazlak című munkájának másolata, mely az 1950-es években készült egy a magyar kiemelkedő festményeket bemutató vándorkiállításra. A másolat így 60-70 éves, karakteres repedéshálója és öreg vászna megtévesztően hat a szemlélőre. A festményen szignó nem szerepelt, így Paál László saját kezű alkotásaként cserélt gazdát a festmény addig, míg elő nem került a másolati kiállítás festménykatalógusa, ahonnan a mű egyértelműen azonosítható volt. A festmény készítése anyagvizsgálattal is jól datálható volt, hiszen olyan fehér színt tartalmazott, mely csak az 1950-es évek közepén volt elérhető.

2: Bírálati számok hamisítása

csok02.jpg csok01.jpg           

 2 darab hamis Csók István festmény, melyek párdarabjai nagy aukciós házak árverésein találtak gazdára. A festmények festékanyaga egyértelműen 1990 utáni. Részletesebben a képekről: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/08/30/csokok_vagy_csokik

 Sok esetben próbálják a műtárgy hitelességét bírálati számok hamisításával vagy hamisított szakértői véleményekkel alátámasztani. Az egyik legszebb példája a bírálati címke hamisítására az itt bemutatott 2 Csók István kép, melyet a bírálati számok alapján látatlanban az MNG nyilvántartása eredetinek minősített. a festmények eladása után derült ki, hogy ugyan ezen képek ikertestvérei már pár évvel előbb gazdára leltek 2 aukciós ház árverésén. a festmények mérete, és szinte ecsetkezelése is tökéletesen egyforma. Az anyagvizsgálat megdöbbentő eredménye: a festmények nem öregebbek 10 évnél. Anyagvizsgálat nélkül a tulajdonos meg lett volna győződve, hogy több milliós érték birtokosa, de hogy az aukción eladott képek eredetik-e, azt természetesen nem tudjuk.

3: hamisított szakvélemények (művészettörténeti, anyagvizsgálati anyagok)

bir03.jpgbir01.jpgbir02.jpg

"Szakértői szakvélemény", avagy művészettörténeti kutatás, anyagvizsgálati hamis jegyzőkönyv egy másik festmény KFKI által készített jegyzőkönyvének grafikonjai felhasználásával

A hamisított szakvélemények iskolapéldája ez az Isidor Kauffmann műnek álcázott portré. A mű hitelességét 2 dokumentum is hivatott igazolni; az egyik egy kémiai vizsgálatot imitáló cetli, a másik egy művészettörténeti elemzés. A kémiai analízis hiteltelensége, hiszen a jegyzőkönyv semmilyen technikai specifikációt sem tartalmaz, könnyen felismerhető, kivált kép olyan estben, mikor a felhasznált mérési jegyzőkönyv grafikonjai e festményt vizsgáló szakértőknek nem volt ismeretlen. Történetesen egy Munkácsy kép mérési eredményeit ollózta össze a hamisító. A művészettörténeti vélemény azonosítás a szakértővel való konzultáció során megtörtént, főleg, mivel az adott úr sosem SZAKÉRTŐI SZAKVÉLEMÉNY néven írja meg összefoglalóit.

4: Átcímkézett régi festmények – új szignók

vasz01.jpg vasz02.jpg


Sziklai Dezső Balatoni látképe Vaszary képnek címezve és a feltárt Sziklay aláírás és összehasonlító szignómintája, valamint a Kazlakra ráírt hamis Vaszary szignó repedésbe való folyása
részletesebben a képekről: : http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/11/25/mikor_az_orvos_befejezi_a_mutetet

Az egyik legkedveltebb attribúciós módszer a kismesterek festményeinek vagy szignálatlan művek úgynevezett átcímkézése. A műkereskedelemben kedvelt festők stílusához hasonlító, általában restaurált alkotások kerülnek megbütykölésre úgy, hogy stíluskritikai alapon először szerzőt találnak a műhöz, majd a kívánt szerző nevét valamelyik sarokba odaírják. az utólagos szignók viszont jól kimutathatóak, a festmény régi repedéshálójába a friss, híg festékanyag belefolyik, melyet mikroszkóp alatt jól lehet azonosítani. A festményen lévő eredeti szignót vagy lekaparják, vagy átfestik, ezek a területek UV fényben sötéten lumineszkálnak, illetve az eredeti szignók több esetben infravörös tartományban látványosan megjelennek.

szi01.jpg szi02.jpg

Szinyei kortársának festménye Szinyeinek átszignálva. Az eredeti szignó a bal alsó sarokból el lett távolítva, a szignó helye így az infravörös felvételen világosabb. Az új szignó a jobb alsó sarokba került.

Ilyen esetek sajnos mindennaposak, még a gyakorlott művészettörténészeket is megtéveszthetik. A tájképi ábrázolások és tájrészletek hasonlósága sok esetben okozhat attribuciós zavart, főleg, ha az eredeti művész szignója eltávolításra kerül a festményről. Az így keletkezett, meg eredetiesedett alkotások értéke az eredeti árhoz képest megszázszorozódhat, viszont az ilyen esetek felderítése a műkereskedelemben szinte lehetetlen, mivel csak a stíluskritikai elemzés az egyetlen hitelesítő eljárás a művek attribuciója esetében.

 5: újonnan készült művek felületi öregítése, anyaghasználatának gondos kiválasztása

szob01.png

Szobotka Imre festményének mérési eredménye, mely gondosan kiválasztott alapanyagokkal készült hamisítvány. A zöld és kék festék bőven tartalmaz titánt, felülete gipsszel kevert, öregített.

Sok festékgyártó tűnteti fel tubusos színein annak összetételét. A kiváló minőségű restaurátorfestékek sok esetben készülnek klasszikus alapanyagokból, de a legóvatosabb hamisító is beleszaladhat olyan festékbe, ahol igen minimális koncentrációban, adalékként szerepelnek olyan komponensek, amik az eredeti, korabeli festékben nem voltak. Legtöbb esetben a titánfehér az a komponens, ami már igen kis mennyiségben is árulkodó lehet a festmény korát illetően. Mivel az olajfesték 40 év alatt köt meg teljes keménységűre, ezért gipszel vagy lithoponnal sűrítik a színeket. Az ilyen területek állaga kemény, van repedéshálója is a műnek, de a vászon egyenetlenül össze van húzódva és a szín felületén a száradó gipszre emlékeztető, kipukkadt légbuborékok figyelhetők meg.

hol01.jpghol02.jpg

Hamis Hollósy festmény és öregített, pattanó felülete. A nitrolakk befehéredett, porzik és édeskés szaga van

részletesebben a képekről:: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/09/05/nem_hittem_a_szememnek_956

Az olcsóbb és egyszerűbb hamisítási eljárások közé tartozik a festmény állandóan változó hőmérsékletű kályhán való szárítása, koszos vízzel vagy szennyezett lakkal való kezelése. Az UV lámpa is érdekes lehet a modern lakozás vizsgálatánál; a nitrolakkok zöldesen, az UV lakkok sárgásán lumineszkálnak, de létezik olyan anyag is, ami szinte egységesen narancsszínre varázsolja a felületet. Olajfesték esetében az UV lámpa alkalmas a titánfehér festék azonosítására is, ez a festék lilásan lumineszkál.

6: stíluskritikai megtévesztés

rippli01.jpgrippli02.jpgrippli03.jpg

A stíluskritikai elemzés tévedései: Rippl Rónai szignós, "kukoricás" festmények 1990-2000 körül

Bizonyos festők hamisítványai oly annyira elárasztották a piacot, hogy jóval több hamis mű van forgalomban, mint eredeti. Ilyen szerző Rippl Rónai József, Vaszary János, Scheiber Hugó vagy Kádár Béla alkotásai. Mivel a hamisítványokból van több, hajlamos a stíluskritikai elemzés a nagy számok törvénye és a fotóról történő (vagyis nem személyes megtekintés során) attribució okán a hamisakat elfogadni eredetinek és az eredetit megbélyegezni hamisnak. A hamis képek sajnos szakértői véleménnyel cserélnek gazdát, ahol sok esetben sem az eladó, sem a vevő, sem pedig a szakértő nincs tisztában a mű problémás voltával.

A hamisítványok kiszűrését bemutató vizsgálatok természetesen nem a művészettörténeti elemző módszer kiváltására szolgálnak, hanem a művészettörténeti kutatás kiegészítéseként igen hasznos szolgálatot tehetnek egy-egy festőművész életművének átfogó kutatásánál, a művész festményeinek „átvilágításánál”. A megtévesztő felületek, régi, poros vakkeretek és penészes vásznak csalóka képet „varázsolnak” a néző szeme elé. A megtévesztés, legyen az szándékos vagy a véletlen műve, sokat árt a magyar műkereskedelem forgalmának. Reméljük, hogy a válságot követő megtisztulási folyamat a magyar műkereskedelmet is fogja érinteni, így a valós érték lesz a legnagyobb kincs a közeljövőben.

 

 

 

Szólj hozzá!

2013.04.05. 16:06 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

„KOVÁCSOK” HARCA A SZERZŐSÉGÉRT

Címkék: festmény aukció hamis kovács margit szignó belvedere festményvizsgálat bevizsgálás

Ha egy festmény aukciós házban kerül eladásra, attól még nem pont az, aminek látszik. Sokszor találkoztunk már ilyen történettel, de mind közül talán ez a legaranyosabb. Persze, ha gazdára talál a mű az aukción, akkor bekerül a szerző életművébe és az aukciós ház egy újabb sikeres műtárgyeladást tudhat maga mögött. A kikiáltási árat az eredeti szerző is megérdemelné, elég sokat dolgozott a festményen, sőt, még a kínzó, 7. óra utáni fakultációt is végig kellett szenvednie, mielőtt haza mehetett az iskolából…

SAM_1105_resize.JPGKovács József iskolai rajza

Történt mindez 1990 körül, mikor a becses kezű szerzőnk megtanult törött kancsót rajzolni, osztályzatként 5-ös érdemjegyet kapott. A művet elrakta, őrizte, de végül egy lomtalanítás alkalmával megszabadult a rajzstúdiumaitól. - Ezeket a vázlatokat már nem őrzi meg, gondolta, s meg sem fordult a fejében, hogy valami egészen más lesz a festményével, minthogy elég a szeméttelepen.

A meglepetés tegnap este érte, mikor egy közelgő aukción megtalálta az ő megsemmisültnek hitt kancsós rajzát 16.000 Ft-os kikiáltási áron Kovács Margit szignójával. Nagyot nevetett majd átküldte nekem a történetet, tegyem közkincsé. Lehet, hogy licitál rá az árverésen, hogy kerek legyen a történet, hogy visszakerüljön hozzá a rajza a gyerekeinek örökségként.

screen_korso.jpgkovacsmargit_torottkorso.jpg

Kovács Margit törött kancsóterve az Axioart oldalon. http://axioart.com/index.php?op=live_item&id=1638946

A festmény nem vész el, csak átalakul, mint ahogy ez is...

HÍR FRISSÍTÉSE: (2013. április 23.)

Ma bejött egy régi ügyfelünk az irodába, és elmondta, ő vette meg a "Kovács" festményt a Petőfi Csarnok használt cikk piacán ószeresektől 4.000 Ft-ért. Már akkor rajta volt a Kovács Margit szignó a munkán. Ezt jóhiszeműen tovább adta az említett Galériásnak, aki indította az árverésén. A művet egy telefonos licitáló vette meg 20.000 Ft-ért.

Kérdés: tudtommal ez az aukciós ház sem árul festményt anélkül, hogy meg nem vizsgáltatná szakértővel a művet. Vajon ez esetben mit mondhatott a szakértő? Azt, amit az árverés vezetője tolmácsolt a licitálóknak, miszerint a Kovács Margit életműben ritkaság darabként kerül eladásra a törött korsós festmény...

8 komment

2013.02.09. 10:05 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

A SZAKÉRTÉS HATALMA

Címkék: festmény hamis szakvélemény igazságügyi szakértő Munkácsy festményvizsgálat bevizsgálás

A mai történettől több év után is kiráz a hideg, ha rágondolok. Ez a festmény tipikus példája annak, mikor a „hatalom” legyőzi az észérveket, mikor a pénz az úr, mely a szemeket is becsukja.

A történet szereplőinek nevét átcserélem, a festmény eredeti tulajdonosa lesz "A" úr, a pár évvel későbbi "végfelhasználó” pedig "C" úr.

S3700106_resize.JPG

A festmény 2007-ben "A" úr lakásában

Mit is szoktak a filmek elejére írni? "A valósággal történő bármilyen egyezés a véletlen műve”. Hát úgy legyen… Senkivel ne történjen meg hasonló…

EZ MEG SEM TÖRTÉNT...Ne szólj szám...

Munkácsy Mihály: Éjjeli csavargók című képére hajazó darabról 2007 nyarán kaptam először fotókat, majd a művet június végén hozta el hozzánk "A" úr vizsgálatra.

csavargok_mail2.jpg

2007-es levelezés a festményről

A festményt nem úgy hozta, hogy Munkácsynak tulajdonított alkotás, hanem úgy, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni a képpel, mert már neki is feltűnt, hogy a kép elég friss és festék szagú, nem beszélve arról, hogy tölgyfára készült, nem mahagóni táblára.

A festményről a következőket mondtam "A" úrnak, vagyis az első tulajdonosnak: a festmény a közelmúltban készült, a festékréteg még puha, be lehet nyomni gombostűvel a festékréteget (30 évnél fiatalabb), mely nem a nyári meleg miatt puhult meg, hisz az alkotáson Munkácsy oly kedvelt szerves barna "bitumenjének" nyoma sem volt, ami megolvadhatott volna. A festmény az 1920-1930-as évek tömör tölgyfa szekrényajtó darabjára készült, a fatábla egyik oldalán a zsanér helye is látszott. A fát modern fűrésszel vágták ketté, mert a fából a körfűrész kis darabokat hasított ki, nem beszélve az íves égési nyomokról, melyet a forró fűrésztárcsa okoz a keményfa vágásánál.  A festmény csak ez után került a fatáblára, vagyis a vágás volt előbb, mint a festés. Már itt ki kellett zárni Munkácsy szerzőségét a körfűrész miatt, de a vízszintes "régi" hasadás és a jobb alsó sarok vastag fehér festéke "A" urat nem hagyta nyugodni, hátha valaki egy eredeti Munkácsy képet restaurált rosszul és most megtalálta a kincset. Ragaszkodott a vizsgálathoz…

"A" úr kifizette a röntgent és a roncsolás mentes anyagvizsgálatot; a festmény persze nem volt átfestve, nem volt alatta rejtőzködő "csoda", a vastag fehér festék alatt sem volt "eldugott" szignó. Még egy normális alapozása sem volt a képnek, csak egy enyves pacsmag... A festményről teljes mértékben hiányoztak a korabeli festékanyagok és azok szennyeződései (melyeket az új festékek nem tartalmaznak).

"A" úr szomorúan elfogadta az eredményt, meggyőztük. A festményt 100.000 Ft értékben cserélte el még azon a nyáron, de készpénz nem szerepelt a csereüzletben. Az új tulajt nevezzük "B" úrnak, aki ecseris „műkereskedőknek” adta tovább a festményt.

Fél év múlva "A" urat újra megtalálta a festmény, csak már nem egészen úgy nézett ki, mint amit ő cserélt el annak idején "B" nevű úrral. A vízszintes, erős repedés megmaradt, de a festmény hátulját leöregítették páccal, megcsiszolták csiszolópapírral, a festmény elejére kosz került és egy kis mesterséges bitumen, hogy hitelesebb legyen a festmény Munkácsyként. "A" urat a guta kerülgette, szóvá tette, hogy a festmény nem így nézett ki, melyre csattanós választ kapott a kereskedőtől: "ügyesen leöregítettük, ugye?"

A kép több évre eltűnt szemünk elől, majd 2010 nyarán kaptam meg a szakértők által írott véleményt az általam 2007-ben vizsgált festményről. Hogyan is "hitelesítették" a hamisítványt? A festménynek "gyönyörű" történetet kreált egy szakmabeli hölgy. Szerzett egy öreg, megbízható "tulajdonost”, aki igazolta, hogy a festmény a családja birtokában van 50 éve. Már csak egy dolgot kellett tenni, várni a "madárkát” 10.000.000 Ft-ért.

szakerto01_resize.jpg  szakerto03.jpg

 

A szakértői vélemény első és utolsó oldala 2010-ből.

Jómagam többször is beszéltem az egyik szakértővel, megpróbáltam meggyőzni, hogy ne menjen bele ebbe a hitelesítésbe, mert a kép hamis. Összefoglalva annyit mondott: neki stíluskritikai alapon belefér az életműbe, a festészeti anyagokkal nem törődik, mert nem az a lényeg a művészettörténeti elemzésnél: vagyis felőle titánfehér is lehet egy századforduló előtt készült festményben (1924 utáni festék), akkor is EREDETI Munkácsy képről van szó jelen esetben.

A festmény elkelt...

IMG_0005.JPG

A festmény az öregítés után. Erről a műről íródott a szakvélemény.

"A" urat értesítettem a történtekről, akit erősen felbőszített, hogy most lehetne neki is tízmilliója és elkezdte felgöngyölni a szálakat. Hosszas nyomozás után eljutott a festmény hamisítójához, akitől megszerezte a szóban forgó tölgyfa szekrényajtó lefűrészelt másik darabját. A két fél fatábla erezete összeillett, a másik táblán egy félig kész Szinyei hamisítvány volt látható.

A történet (rossz festékek használata, rossz alapanyag, öregített felület, puha festékréteg, fatábla megtalált része) teljes ismertetése sem a művészettörténész szakértőket, sem a kiszemelt vevőjelöltet nem érdekelte, (akit "C" úrnak neveztem a sztori elején). Megvette a hamis képet; mert őt meggyőzte a művészettörténészek érvelése. A történet egyéb részét meg sem hallgatta, hiába mutattam meg az összes dokumentumot a hamisítás tényéről. De vajon mit kezd a festménnyel a későbbiekben? Végül is mindegy, őt lefedi a szakértők egybehangzó szakvéleménye, kiknek nevével még jó sokáig el lehet adni festményeket a magyar műtárgypiacon…

Ezzel a remek darabbal ismét egyel több a regisztrált, hiteles Munkácsy alkotás...

És Önök mit gondolnak?

A tanmesében a valósággal történő bármilyen egyezés a véletlen műve...

Szólj hozzá!