EREDETI VAGY HAMIS?
A festmények természettudományos vizsgálata
Végvári Zsófia, a Festménvizsgálati Labor vezetője
Egyre többször hallhatunk arról, hogy hamis festményt találtak. Sőt, a magyar piacot egyenesen elárasztották a hamis festmények.
Hogyan szűrhető ki egy profi hamisító alkotása? Mi az a módszer, amivel bizonyosságot kaphatunk arról, hogy amit a kezünkben tartunk, az tényleg eredeti?
ECSERI PIAC KÍNÁLATA Forrás: www.kieselbach.hu
NE CSAK A SZEMÉNEK HIGGYEN!
„Ha a képtárakat huzamosabb időn át látogatjuk, idegenkedéssel vesszük észre, hogy egyes képek alatt a mester neve túl gyakran változik. Továbbá mindig új és új képek merülnek fel, melyek mind híres mesterektől származnak. Végül pedig egy mester neve alatt annyi festményt találunk, hogy akaratlanul is kételkedni kezdünk azok valódiságában.” 1911-ben Dr. Gasparetz Géza Elemér A mikrochemia a művészettörténet szolgálatában című tanulmányát ezzel a mondattal kezdte, amelyet Lyka Károly A művészetről című folyóiratban jelentetett meg.
Nem kell azonban messzire utaznunk az igazságért, hiszen Magyarországon is elérhető az a természettudományos festményvizsgálati módszer, melynek alkalmazása során azonnal kiderül, hogy a vizsgált műtárgy valóban a szerzőként feltüntetett művész életében készült vagy sem. Mivel a hamisítványok egyre nagyobb számban forognak a műtárgypiacon, ezért a szakavatott szemeket is könnyen megtéveszthetik. Így egészíti ki, illetve erősíti meg a stíluskritikai vizsgálatokat a természettudományos festményvizsgálati módszer alkalmazása. A festményvizsgálat teljesen egzakt és objektív módszerekkel deríti fel a műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságait, a vásznat, fatáblát és a festéket, hiszen ezek a komponensek adják a festményt magát, melyet vizuális úton érzékelünk, majd stíluskritikai alapon értékelünk. A szem becsapható, a műszer nem. Az anyaghasználat korszakonként változó, de a vizsgált periódus alatt szinte teljesen egységes képet mutat az adott paletta, vagyis a felhasznált festékek teljes skálája.
EGY RIPPL – RÓNAI HAMISÍTVÁNY TITÁNFEHÉRREL FESTVE
HAMISÍTÓK ÁLTAL FELKAPOTT FESTŐMŰVÉSZEK, A KERESLET GENERÁLTA KÍNÁLAT
Azokat a festőket előszeretettel hamisítják, akiknek a képei a piacon kelendőek, vagy gyakran előfordulnak. A műtárgypiacon 40-60% körül van a hamisítványok aránya, s ez a szám egyenes arányban változik az ország és a lakosok gazdasági helyzetével.
A Rippl-Rónai névvel ellátott festmények körülbelül 90%-a hamis, Munkácsynál már csak inkább a fele. Rippl-Rónait könnyű hamisítani, Munkácsyt viszont nem annyira egyszerű, de próbálkoznak vele. Eleve árulkodó jel lehet, hogy Munkácsy esetében vagy Rippl-Rónai kukoricás kor-szakában egyáltalán nem használhattak titánfehér festé-ket, mivel akkor még nem volt forgalomban. A hamisítás esetében ezt már fatális mellényúlásnak lehet mondani, de azért ettől jóval többrétegű, valamint a teljes palettára kiterjedő vizsgálatokkal lehetséges alátámasztani, megindokolni egy precízebb hamisítvány leleplezését.
HAN VAN MEEGEREN: EMMAUSI VACSORA (részlet)
Már a 30-as években is voltak profi hamisítók, de akkor még nem figyeltek azokra a részletekre, amelyek a mai kor tudományának, technikai, természettudományos vizsgálati fejlesztések eredményeinek köszönhetően könnyen kideríthetővé válnak egy festmény korszak szerinti besorolására vonatkozó eredetiség megállapítása.
Meegeren-nek senki sem akarta elhinni, amikor saját magát leleplezte, hogy a szóban forgó Vermeer képeket ő hamisította. Olyannyira tökéletesek voltak a hamisítványai, hogy egy bírósági tárgyalás keretében volt kénytelen megfesteni egy „Vermeer” képet, szavahihetőségét bizonyítva.
ELMYR MODIGLIANIJA és ELMYR DE HORY MUNKA KÖZBEN IBIZAI MŰTERMÉBEN
A világ egyik legsikeresebb hamisítója Elmyr de Hory volt, aki Mondigliani, Picasso, Renoir, Monet festményeket hamisított, s akinek képeit több helyen is meg lehet vásárolni. Sikerességének okán ma már őt is hamisítják. Egyre felkapottabb a pop - artos szerzők, illetve az utána következő festőgeneráció hamisítása.Ebből a szempontból divatosnak mondható Warhol és Pollock, mely hamisítványok nagy része a 80-as évek után készült.
| A német származású Wolfgang Beltracchi modern klasszikusokat, például Max Pechstein, Fernand Léger, André Derain, Kees van Dongen, Max Ernst vagy Heinrich Campendonk festményeit hamisította. Társaival együtt az aukciós házak és galériák bizalmát hosszú évek alatt úgy nyerték el, hogy néha egy-egy valódi képet is eladtak vagy vásároltak. A csalás annyira jól sikerült, hogy a hamisított képeket a szakértők eredetinek minősítették, sőt az egyik Campendonk-nak tulajdonított hamisítványt a művész egyik kiemelkedő életmű darabjának titulálták. Beltracchi és társai bukását egy rosszul címkézett holland festék okozta, amely nagyon kis mennyiségben titánfehéret tartalmazott. A szín ugyanis, amelyet Beltracchi egy Cam-pendonk - hamisítványnál alkalmazott, nem volt használatos abban a korban, amikor a kép eredetileg készülhetett volna. Beltracchi ezzel a második világháború óta a német műkincspiac egyik legnagyobb botrányát okozta. A természettudományos vizsgálatok alkalmazásával ez a csalás a kezdetekkor szűrhető lett volna. (Forrás: MTI) |
RONCSOLÁSMENTES FESTÉKELEMZÉS
|
Egy kérdéses festmény meghatározáshoz a művészettörténészi szakértelmen és a stíluskritikai elemzésén kívül elengedhetetlen a festmény összetevőinek fizikai és kémiai vizsgálata. A természettudományos vizsgálatok szükségessége abban gyökerezik, hogy a restaurált vagy átfestett képek esetén szabad szemmel nem állapítható meg, hogy a felületen látható festmény alatt milyen kompozíció található. Sajnos a profi hamisítványok néha még a szakértő szemeket is megtévesztik, nem beszélve a hamisított szakvéleményekhez tartozó hamis festményekről.
A műkereskedelemben felkapott szerzőket előszeretettel hamisítják a gyors haszonszerzés reményében. Legkedveltebb hamisított szerzők közé tartozik Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Kádár Béla, Vaszary János vagy Csók István. Az új hamisítványok esetében legtöbbször ismert festmények motívumait ötvözik a hamisítók egy-egy képen. Az új „művet” persze még meg kell „dolgozni”, így a szándékos öregítés esetén jól látható az ecsetnyomba helyenként kisebb-nagyobb mennyiségben beülő „mű” kosz, ellentétben a természetes szennyeződésre jellemző megtapadással, ami évtizedek, vagy évszázadok alatt keletkezik. Színezett lakkokat is szoktak alkalmazni, de azt azért jól tudjuk, hogy egy festő sem használ barna lakkot a saját művén. Az olajfesték teljes megkötési idejét 30-40 évre lehet tenni. Ennyi idő alatt alakul ki a festmény természetes repedéshálója. Minden korszak egyedi a hordozók karaktere alapján is, változik a vászon szövése és a vakráma készítési eljárás is.
EGY FESTMÉNY KERESZTMETSZETE MIKROSZKÓP ALATT, 200X NAGYÍTÁSSAL: AZ ÁTFESTÉSEK SZÁMÁRÓL ÉS A FELHASZNÁLT ANYAGOKRÓL IS ÁRULKODNAK A RÉTEGEK. (normál és kék fény.)
A vakrámák esetében szintén gyanús lehet, ha a szögek helyei eltérnek a jelenlegi rögzítés helyeitől, vagy ha éppen egészen új szögeket alkalmaznak a feszítésnél. A vásznak alapozása, annak összetétele szintén árulkodó jel lehet. Tény, hogy sok mindennek kell stimmelnie egy festményen, hogy azt lehessen mondani: igen, ez a festmény valószínűleg a festő korszakában vagy élete alatt készült, nem beszélve a stíluskritikai meg-ítélésről.
A hamisítók jól tudják, hogy Magyarországon a legjobb esetben csak a fehér festéket ellenőrzik, így ők is arra összpontosítanak. A természettudományos gyorsvizsgálat 10-20 év, a komplex vizsgálat akár 5 év pontossággal meg tudja határozni a festékek gyártási idejét.
A Festményvizsgálati labor elsősorban a klasszikus festékek analízisével foglalkozik, kiemelt vizsgálati korszakunk 1850-1950 közötti időszak, mely kiemelten fontos pozíciót tölt be a műkereskedelemben is. Az általunk elvégzett komplex vizsgálat során, - bizonyos esetekben - 5 év pontossággal tudjuk meghatározni a festőanyagok keletkezési korát, így ezen módszer alkalmas a hamisítványok biztos kiszűrésére. Az felhasznált anyagok összetétele elárulja azok keletkezési korát, a szennyeződések pedig ugyanúgy reprodukálhatatlanok, mint az idő nyoma egy festményen. A mai festékek közül már csak a színek elnevezése tükrözi a benne található kémiai elemek nevét: a cinóbervörös már nem tartalmaz higanyt, a poroszkék pedig vasat. Manapság a legtöbb festék már szerves alapú, a modern kemikália terméke, mely már nem toxikus. A kézi XRF készülék roncsolás nélkül határozza meg a mért felület szervetlen összetételét, mely az adott felület, vagyis festék anyagösszetételének vizsgálatán alapszik. A festékek kémiai elemanalízisének eredménye adatot ad arra, hogy a felhasznált festék mikor készült. Egy eredeti festmény soha sem készülhet egy jóval későbbi, akár már a festő élete után feltalált festékkel.
FESTMÉNY ÉS RÖNTGENKÉPE: A KOMPOZÍCIÓ TELJES ÁTFESTÉST MUTAT
A komplex vizsgálat során több alkalommal találtunk átfestett művet. A legtöbb esetben maga a festmény szerzője festi át saját alkotását, de a II. világháború környékén, illetve az utána következő időszakban politikai okokra is visszavezethető a művek „elrejtése” egy új kompozícióval. Csupán szemre-vételezéssel ezek a festmények a teljes megsemmisülésre vannak ítélve, hiszen senki sem láthat a felületi festékréteg alá. Az is megtörténhet, hogy egy remekművet, mondjuk, egy Tizianót eldugnak egy rettenetes, harmadosztályú virágcsend-élet mögé.Csak legyen, aki megtalálja…
Ne csak a szemének higgyen: nem minden az, aminek látszik!
