2011 nyarán a Felvidékről egy „utánérzés” festmény került látókörömbe.

Mi ez? - kérdeztem. Az idős, de nagyon lelkes tulajdonos nagyapja Galántán volt gyógyszerész, elmondás szerint Ő kapta Csontvárytól a képet. - Ez nem lehet Csontváry, nem olyan, - mondtam.

A festmény ránézésre szinte nevetséges volt. Modorában a festmény emlékeztethetett Csontváry kompozícióira, ecsetkezelésben, anyaghasználatban; és persze mindenek előtt stílusában egyáltalán nem illett bele a Csontváry alkotások sorába, vagyis abba, amit mi gondolunk Csontváry művészetéről. A tulajdonos kérésére a vizsgálatokat annak ellenére elvégeztük, hogy semmi lehetőséget sem láttam a képben: nem hagyta, hogy a festményt egyszerűen „elengedjem”.

A gyors, kémiai analízis titánfehér jelentétét mutatta ki, mely Csontváry szerzőségét újfent kizárta, viszont a szetereomikroszkópos vizsgálat alkalmával egy nagyon érdekes felületi anomáliára bukkantunk. A festmény felülete bár egységes volt, a viharos ég jobb oldalán a felső festékréteg lepattogzása miatt látni lehetett egy nagyon koszos alsó festékréteget, mely ugyan azt ábrázolta és ugyan olyan színű volt, mint a felső festmény. Egy rejtőzködő kép lehetőségén felbuzdulva több helyen apró kutatóablakokat nyitott a restaurátor a felső festmény felületén.

Várakozásunk beigazolódott: a festmény alatt egy másik kép helyezkedett el. A tulajdonos hosszú gondolkodás után eldöntötte, látnia kell az alsó festményt, ha már a felső festmény vélt szerzőségét azonnal ki lehetett zárni a műszeres vizsgálatokkal.

A munka hamarabb elkészült, mint vártuk; fél óra alatt előállt a látkép teljes valójában. A látvány letaglózott… Az élénk színek, a fehér ragyogása, a porvihar ábrázolása lenyűgöző volt. A tisztítás után a festmény egy pontban sem tartalmazott titánfehéret, a festmény anyaghasználata tökéletesen reprezentálta a Csontváry képekre jellemző anyaghasználatot.

Miért is lehetett letisztítani a festményt ilyen gyorsan? A válasz egyszerű. Maga a különleges, Csontváry által használt egyedi festéstechnika engedte meg a kromofág használatát.

A tisztítás során alkalmazott Kromofág csak az olajos kötőanyagot puhította fel a festmény felső rétege esetében. Az alsó festmény felületéről teljesen hiányzott az olajos kötőanyag, így a felület nem sérült. Természetesen a kísérletünket sok kutatás és tesztminta gyártása előzte meg, hogy e merész húzással lerántsuk a leplet egy festményről. Az elvégzett vizsgálatok eredményei rávilágítottak arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar esetében tényleg nem beszélhetünk olajos festéstechnikáról. Hogy a festmény miért Csontváry alkotása és hogy milyen anyaggal dolgozott pontosan, az egyelőre maradjon titok.

Szeptember 10.-én minden kiderül!