Hollósy Simon volt az első festő, akiért igazán rajongtam. A Rákóczi induló című munkája előtt a Nemzeti Galériában órákat töltöttem el, csak néztem, nem tudtam betelni vele. Az örök szerelem a Hollósy képek iránt ott a múzeumban, valamikor 1990-es évek elején született és maradt meg a mai napig.
Hihetetlen boldogság ragadt magával, mikor egy ügyfelünk telefonon keresztül egy nagyméretű Hollósy képről beszélt. Jobb alsó sarokban Hollósy – München – 1886 szignóval.
Egy Hollósy vizsgálatra az ember készül. Lelkében is. Utána nézek egy esetleges történetnek, mikor készülhetett az ismert kép hamarosan hozzánk kerülő változata. Boldogan olvastam a Kieselbach Galéria oldalán publikált kiváló tanulmányt Molnos Pétertől, utána néztem újra a festészeti anyagoknak és a technikának.
„A Két tűz között című kép a müncheni zsánerpiktúra minden pozitív jellegzetességét magán viseli. A lelkiismeretes formálástól a találó jellemábrázolásig mindet tökéletes technikai vértezettséggel illusztrálja.
Ezeken túl a Párizsból érkező modernebb impulzusokra, az atmoszférafestés új kísérleteire is reflektál. Olyan alkotás, mely kedves tárgyával és érzéki megformálásával egyaránt lenyűgözi nézőjét.”- írja Molnos.
A festmény hamarosan megérkezett a laborba.
a festmény- ekkor még nem gyanakodtam semmire
a 78x105,5 cm-es (magasság x szélesség) festmény vastag arany keretben impozánsan mutatott a fotóállványban. A keretből sajnos nem tudtuk kiszedni a festményt, annyira bele volt szögelve, de gondoltam, egy ilyen festmény megéri a kínlódást…
Gyors fotó után bejelöltem a leendő mérési pontokat a festmény felületén és már alig vártam, hogy a festmény anyaghasználatát feltérképezve újabb „etalonhoz” jussak.
A 9 mérés után viszont szóhoz sem jutottam. A vizsgálatot újra és újra megismételve azt hajtogattam: nem hiszem el, biztos a gép rossz. Többszöri ellenőrzés és újrakallibrálás után az eredmény mit sem változott, a festmény felületén semmi más szín, csak titánfehér azonosítható! Hogy lehet, hogy titánfehér van a képen, ha a szignó 1886-ot mutat? (Titánfehér 1924-től volt elérhető)
Úgy, hogy egy olyan hamisítvánnyal álltam szembe, amit még sosem láttam. A legprofibb munka volt, ami csak elképzelhető!
A festmény felülete, a festékréteg repedésmentes, de a "lakkrétegen" erős, önálló repedésháló figyelhető meg
A festmény ránézésre repedezett volt, ennek ellenére a festékréteg a teljes felületen puha volt még, vagyis már megint olyan darabbal volt dolgunk, ami nem öregebb, mint 10 év…
A festmény felületén egységes repedésháló látható, de csak a felületén. Az enyhén édeskés szagú „máz” önmagában reped, gyakorlatlan szem viszont ezt a repedéshálót azonosítja a festmény repedéseivel.
REPEDÉSHÁLÓ
Az átlátszó fedőréteg a befagyott tó jegéhez hasonlóan reped, UV megvilágításban enyhén kékesen lumineszkál. A festménynek nincs festék felülete, feltehetően valamilyen sokszorosítási eljárással került a vászonra a „festmény”. A látható réteg pigmentszemcséket nem tartalmaz csak mesterséges öregítést;a színréteg valamilyen szerves összetételű festékkel lett kenve, mely szintén arra utal, hogy a kép most készült. A festmény plasztikusságát pedig a vékony színréteg alá ecsettel felhordott titános és kalciumos tömítő massza adja.
Kieselbach és Nagyházi aukciósházak "Két tűz között" című festményei
De ami igazán feltűnő, a nálunk lévő festmény figurái teljesen egyeznek a Kieselbach Aukciós ház 37.-k árverésén kikiáltott mű alakjaival. A festményünk bizonyos részletei pedig a Nagyházi Aukciós házban eladott hasonló kompozíció bizonyos részleteivel azonosíthatóak.
A méret más, de a figurák arányai megegyeznek. (Balra: Kieselbach Aukciós ház eladási tétele- jobbra: vizsgált darabunk)
A két képet grafikai programmal egymásra tettem, az egyezés a méretbeli eltérés ellenére tökéletes. Feltételezem, hogy az aukción eladott kép digitális „remake”-jét vizsgáltam.
Kár, hogy a nálunk lévő hamis kép a szignó datálása szerint 8 évvel korábbi, mint az, amelyik elment az aukción… És az még nagyobb kár, hogy megint egy gyanútlan ügyfél pénztárcája bánta az ügyet nem kevés millióért…
