Balló Ede neve nem ismeretlen a művészet szeretők körében. Balló Ede volt az, ki tökéletes másolatokat készített a Szépművészeti Múzeum kiváló alkotásairól a századfordulón. Erről Révész Emese kiváló írásában lehet olvasni bővebben.
A Balló féle másolatok sikerén felbuzdulva a szocialista kultúrpolitika az 1950-es években elhatározta, hogy létrehozza a saját, magyar mestereket népszerűsítő sorozatát. A másolt mesterek között volt Szinyei, Mednyánszky, Munkácsy, Paál László, Ferenczy. A kiválasztott festményeket eltérő méretben, de egy az egyben másolták az 1950-es évek ismert művészei; festők és restaurátorok.
A létrejött alkotásokat a párt kultúráért felelős személyei szervezett formában, vagyis kiállítások részeként utaztatta az országban; had kulturálódjon a magyar munkásosztály. A másolati kiállításokról sajnos nem sok adat maradt, valamikor az 1960-as évek közepén szakadhatott meg a kiállítások sora. A másolati festmények hollétéről semmilyen adatunk nincs, hogy ki, mikor és hol tárolta a képeket. Elképzelhetőnek tartom, hogy 1-1 darab a kiállítást megrendező kultúrházban maradt, vagy felkerült a pártiroda vezetőjének falára a sarló- kalapácsos címer alá.
Egy biztos, a rendszerváltást követően az 1990-es évek közepén, mikor újjáéledt a műkereskedelem, ezek a másolati festmények elkezdtek előkerülni. A festmények „betöltötték” már a 40 életévüket, felületük kiszáradt, megrepedt úgy, hogy sok esetben fel sem merült semmilyen kétség arról, hogy a festményeket azok festették-e, akiknek a szignója a festményen látható.
A Festményvizsgálati laborban eddig 4-5 művészi másolat fordult meg, természetesen eredetiként. A legérdekesebb darabot had mutassam be részletesebben.
Az eredeti és a másolt Kazlak. Az alsó képen a roncsolás mentes anyagvizsgálat mérési pontjainak jelölései láthatóak
A fotón látható festmény tökéletes másolata a Magyar Nemzeti Galériában látható Paál László: Kazlak (1872) című festményének azzal a különbséggel, hogy mérete eltér attól. A festmény bizonyíthatóan az 1950-es évek közepén készült a másolati kiállításra, a listán feltüntetett alkotás mérete megegyezett a nálunk vizsgált festményével. A másolat kiválóan alkalmas arra, hogy az 1950-es évek félig klasszikus- félig már modern, jó minőségű színeit tanulmányozzuk. A titánfehér mellett sok az ólomfehér a festményben, ilyen keverékű és összetételű fehér festék csak az 1950-es évek közepére volt jellemző.
Csupor László, a mű feltételezett alkotója vajon gondolt-e arra, hogy festménye 40 év után, 25 millió forintos áron cserél majd gazdát, mint igazi Paál László? Nézzük meg újra a lista 13-as tételét!
Ajánlom a teljes listát minden művészettörténész, galériás és vásárló figyelmébe!
