logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

Festményvizsgálat

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Festészeti "anomáliák" és törvények nyomában

2020.03.08. 10:14 Festményvizsgálati labor

Mindent Rónairól…Vagy az ő hamisítójáról

Címkék: festmény aukció hamis eredeti másolat szakvélemény aukciósház rippl rónai Rippl- Rónai festményvizsgálat titánfehér bevizsgálás

 

menetelo.jpg

Menetelő francia katonák; 19910 körül. (55 M FT)

Sokunkat meglepett, mikor Rippl-Rónai József eddig „lappangó fő műve” fő művé lépett elő oly módon, hogy fő művé vált egy eladás során és olyan múzeumba került a határon túlon, ahol fő műveket őriznek. (A festmény, hadd idézzek az Artportal cikkéből; „már az ötödik munka Rippl-Rónaitól a d’Orsay gyűjteményében.”

És bár ezek után csak örülhetnénk, és büszkék lehetnék nagy, nemzeti festőnkre, hogy ilyen rangos helyen „lóg” az ő fő műve, felmerül a kétség másokban, hogy itt egy Rippl-Rónai hamisító fő művéről van inkább szó. A szakértő egy analógiát mutat be a Menetelő katonák lehetséges párdarabjáról, melyet 350 ezer forintért árulnak (véleménye szerint hamis darabként), a Francia múzeum által megvásárolt darab értékének 150.-ed részéért.

Rosszul eltalált „modor”, elnagyolt kézjegy, amatőr felületkezelés, remekművek alkotására képes művészhez mérve gyenge ecsetvonások – csak néhány a festményhamisítványokat lebuktató lehetséges ismertetőjegyek közül. Horváth János Milán művészettörténész, a leghamisítottabb magyar festő, Rippl-Rónai József szakértője” Forrás: http://valasz.hu/kultura/egy-mukereskedo-csak-akkor-nevezheti-magat-annak-ha-vett-mar-hamisitvanyt-66523

Eredeti hamisítvány, de legalább hiteles

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a művek eredetiségében, hiszen ahány szem, annyi féle látás. És annyi féle vélemény. Van fővárosi vélemény, meg vidéki is, van táv-vélemény és van személyes is. Készül fotó alapján és készül úgy is, ha megfizetik.

Magyarországon az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni. Pikírt vélemény, de igaz: egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.” folytatja tovább az írás, feltárva a művészettörténeti igényt bizonyos képek „megszületéséről”. folytatja a híres szakértő a fent bemutatott cikkben.

 menetelo_ez_is.jpg

Menetelő látványosság (ezt a címet én találtam ki…) 1990 körül

Nagy dilemma. És éveket is el lehetne vitatkozni az eredetiség kérdésén, de inkább jobb rövidre zárni a kérdést. Szerintem. Vajon hány százaléka hamis az elmúlt 30 évben előkerült Rippl- Rónai festményeknek?

Anyagvizsgálat

Nézzünk meg pár „fő művet” Rippl-Rónainak hitelesítve. Természetesen én csak tényeket írok le, és eredményeket mutatok be. A mérési eredményeket nem kommentálom, de összefoglalom előre is.

A titánfehér festék az olajfesték komponenseként az 1920-as években terjedt el. A titánfehér tartalmú pasztelt 1927-ben szintetizálták, így a titánfehér tartalmú kréta megjelenése kizárható Rippl-Rónai pasztell képeken, de még az olajképeken is elég necces, mert mint megtanultuk, Rónai 1912 után nem festett olajfestékkel.

A titánfehér után szóba kell hoznunk a kék és zöld festékeket, melyek 1940-es évek elejétől ftalocianin tartalmúak; egy réz atomhoz kapcsolják a szerves komponenseket, így a réz kismértékben azonosítható csak a felületen.

Az a csúnya radioaktív szennyeződés meg ugye csak a II. VH után került a légkörbe, azóta is ott van és mennyisége egyre növekszik. Rubídium, stroncium, cirkónium, molibdén együttes jelenléte már erős aggódásra adhat okot, hogy a vizsgált képet egy másik Rippl-Rónai festhette inkább…

És mivel az ólomfehér erősen toxikus festék, ez a másik, kortárs Rippl-Rónai nem is használta a képein, nehogy megbetegedjen. Így ezeken a munkákon a kalciumos vagy cinkfehéres bázisú titánfehér került alkalmazásra, és így a másik Rippl-Rónainak nem is kellett félnie, hogy esetleg valamilyen mérgezést kap az ecsetkezeléstől.

Nézzünk meg pár képet a Festményvizsgálati Laborba behozott Rippl-Rónai képek közül.

Elrettentő példák

A képek származásáról mit sem tudunk, nem tudjuk, ki, mikor és mennyiért vette. De azt tudjuk már, hogy melyik Rippl-Rónai NEM festette.

Mert hát a mi „egyes számú” Rónaink csak Rónaiként írt alá, így nem is számít hamisításnak, ha esetleg Rónai Anella, a művész nevelt lánya a saját „Rónai” nevét írja egy műre. És miért ne szignálhatná saját művét saját néven? Ja, hogy hasonlít a papa munkáira a festmény? Ejnye… Ez eszembe sem jutott…

hatha_hata.jpg

Hátakt enteriőrben (szerintem jó cím) és a mérési eredmény táblázata

hatakt_xrf.png

 Persze azt, hogy ezt a képet Rónai Anella festette, nem tudom alátámasztani, azonban az anyagvizsgálat eredménye teljesen egyértelműen kizárja az „egyes számú” Rónai szerzőségét. Mert az anyagvizsgálat egyértelműsítette, hogy a festmény 1950 után készült…

Másik kedvenc festményem az állítólag az 1900-as évek elejéről egy konyhabelsőt ábrázoló „Rónai”, melynek előtörténete szintén nem ismert, a Laborba 2015-ben került. Az anyagvizsgálat eredménye a festmény születése után 25 évvel is sokkoló volt, a festőnk talán rosszul saccolta be a vélt dátumot (Vissza a jövőbe…), így az eredetileg vélt datáláshoz (1900) még 90-et hozzá kellett csapnunk, mint keletkezési idő.

masik_konyhaban2.jpg
konyha_xrf.png
Nagyi a konyhában (munkacím) részlete és a mérési pontok eredményei. A titánfehér a fő komponense a festménynek.

Rafinált hamisítvány

Ha a fenti hamisítványok nem voltak elég rafináltak a kedves olvasónak, az alábbi esettel biztosan meg lesz elégedve… Ahogy idéztem a szakértőtől a cikk elején, „a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni.”

Ebben az esetben a kép meg is volt, szép is volt, de egy nagy művészi csavarral a szerző cserélődött ki nagy erővel. Így lett Jean Béraud munkájából Rippl-Rónai József Párizsi jelenetet ábrázoló alkotása, mely bár a legmodernebb festékekkel készült, mégis megpróbálta a tulajdonos levédetni… Bár azóta tudjuk, hogy erről legalább „hivatalosan” is kiderült, hogy hamis.

Kár érte. És az össze Rónaiért kár… A művész életműve hígul, az eredeti képek meg lehet, hogy hamis jelzőt kapnak, mert éppen szúrja a szemét a műkereskedelemnek és nem érdeke elfogadni.

Tanmese. Ennyi. Csattanó nincs…

jean.png nem_jean.png

Jean Béraud: Párizsi részlet és Rippl Rónai József (?): Hommage a Jean Béraud  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://festmenyvizsgalat.blog.hu/api/trackback/id/tr3415509538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.