logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

- festményvizsgálat -

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Címkék

17. századi festészet (1) Aradi Nóra (1) ásitó inas (1) aszfalt (1) átfestés (1) aukció (6) aukciósház (2) axioart (1) balló ede (1) barokk (1) belvedere (2) berény (1) bevizsgálás (18) bírálati cimke (1) bírálati csoport (2) bitumen (1) boros judit (1) Bridell (1) bruck (1) castellammare (1) csók istván (1) Csontváry (1) csontváry (1) elmyr de hory (1) eredeti (4) festészet (1) festmény (7) festményvizsgálat (18) Fővárosi Képtár (1) Fülep Lajos (1) Genthon István (1) gulácsy (1) hamis (16) hamisítási módszerek (1) hamisítvány (1) hamis szignó (1) han van meegeren (1) Hollósy (1) ideológiai cenzúra (1) igazságügyi szakértő (2) infravörös (1) Jancsek Antal (1) képeslap (1) Kertészet a magyar képzőművészetben (1) kertkultúra (1) kiállítás (1) Kieselbach (1) kieselbach (1) kmetty (1) Koszta József (1) kovács margit (1) Magyar Nemzeti Galéria (1) másolat (4) mng (1) Műcsarnok (1) Munkácsy (3) munkácsy (4) műteremben (1) művészettörténet (1) Nagybánya (1) Nagyházi (1) Nagytarpatak (1) öregítés (1) öregítési technika (3) paál lászló (1) pákh gyűjtemény (1) Piros ruhás gyermek (1) Pogány Ö. Gábor (1) Pompeo Batoni (1) Raffaello (1) rekord (1) Rippl- Rónai (3) rippl rónai (2) Schaffhausen (1) Selmeczbánya (1) siralomház (1) sötétedés (1) stíluskritika (1) szakértő (2) szakvélemény (4) Széll Jenő (1) Szépművészeti Múzeum (1) szignó (7) szignócsere (2) szinyei (3) szocialista realizmus (1) tájképfestészet (1) Taormina (1) Tékozló Fiú (1) thámár (1) titánfehér (5) Trau (1) Tűr - Tilt - Támogat (1) uv (1) Van Gogh (1) vaszary (4) Vatera (1) Végvári Lajos (1) vignetta (1) Vihar a nagy Hortobágyon (1) virág judit (1) Címkefelhő

Festészeti "anomáliák" és törvényszerűségek nyomában

2025.03.25. 11:25 Festményvizsgálati labor

A sztereomikroszkópos felületelemzés

Címkék: szakértő festmény hamis másolat szinyei szignó festményvizsgálat öregítési technika szignócsere bevizsgálás

kep1.jpg

Szeretném több példán bemutatni, hogy is történik a festmények anyagvizsgálata a Laborban, melyről egy sorozatot fogok összeállítani. Ezt az írás figyelemfelkeltő is egyben, mire figyeljünk festmények vásárlása során.

Természetesen ebben az írásban, mivel festmények felületéről van szó, nem közlöm a festmények fotóit, de így is szemléletes lesz ennek a vizsgálatnak a bemutatása.

kep2.jpg

Egy pár évvel ezelőtt készült „Bortnyik”, melyhez akrilfestéket és száradásgyorsítót használtak műgyantával keverve, így jött létre a repedésháló. Ahogy viszont a fotón is látható, kosznak, pigmentszemcséknek nyoma sincs, csak szép, ragyogóan piros felületnek.

A festményt a beérkezése után sztereomikroszkóppal vizsgáljuk meg. A szetereomikroszkóppal, 10-80x nagyítással lehet megvizsgálni a festmények felületét. Minden korszaknak megvan a saját anyaghasználata és festékdivatja, ugyan úgy a pigmentek összetétele, a szemcsék mérete is változik.

kep3.jpg

1890 körüli festmény részlete 50x nagyítás alatt. Jól látható a felületet tagozó repedésháló és az ecsetvonások között lévő besötétedett lakk-maradék. A festmény ecsettel készült.

kep4.jpg

1890 körüli felület 10x nagyítás alatt. A zöld festékréteg festőkéssel lett felhordva.

A sztereomikroszkőp alatt ellenőrizzük a festmények felületének keménységét is. Az olajfesték használata esetében a felület átlagosan 40 év alatt köt meg, vagyis keményedik meg oxidáció során. Ennyi idő kell egy manipulálás nélküli, vászonra festett olajképnek, hogy a felületén megjelenjen a repedésháló.

kep5.jpg

1820 körüli felület, amibe a festés során egy ecsetszőr is beleragadt. E kép festésénél a szerző még nem használt tubusos olajfestéket, hanem ő maga keverte a festéket. A pigmentszemcsék a 10x nagyításban készült felvételen is jól azonosíthatóak.

kep6.jpg

1900 körüli felület látható a fotón, 80x nagyítás alatt. Ezek a festékek már standardizáltak, itt már tubusos, igen jó minőségű festékekről beszélünk olyan, a saját korában újdonságnak számító festékkel, mint a French ultramarine. A nagyobb méretű kék szemcsék mérete kb. 20-40 mikron, az apróbb sárgák mérete 5 mikron körül van.

kep7.jpg

Ebben, az 1930-as évek második felében készült felületben már észre sem vehetőek pigmentszemcsék, a vöröses és a sárga felület színezéke már szerves eredetű. A nagyobb csomókat a festékek töltőanyaga adja.

A trükkök

A hamisítások ellenőrzése során a legtöbb esetben az utólagos szignálással találkozunk, amikor az új szignó kerül a felületre, így téves atribúcióval a festmény eredeti szerzője „lecserélődik” és egy neves alkotó életművébe kerül be. Sajnos a hamis szignók nem ellenőrizhetők szemrevételezéssel.

kep8.jpgA 19. század végén készült festményen lévő 20. század végi szignó, mely a festményt beemelte Rippl-Rónai alkotásai közé. A szignó festékanyaga bele van folyva a repedéshálóba.

 kep9.jpg

A felvételen egy 1900 körül készült festményen elhelyezett utólagos szignó látható. A szignó friss, híg festékanyaga bele van folyva a felületbe. Ezen a festményen egyébként legalább 4 másik szignó volt, de a hamisító valószínűleg egyikkel sem volt megelégedve, így került fel ötödjére a hamis jelölés, mellyel megtévesztették a vásárlót. A festményhez szakvélemény is tartozott.

Az új festésű hamisítványok esetében gyakran találkozunk műgyanta záróréteggel, hogy a felület keménynek tűnjön. A kemény, átlátszó réteg átlyukasztása után a felület rendszerint puha, a festékréteg rugalmas. Ugyan ez mondható el az akrilfestékkel kiegészített művekről is; köztudott, hogy az akrilfesték polimer, ami rugalmas marad és soha nem szilárdul meg teljesen. Néha elég egy egyszerű nyomáspróba, vagy akár egy kézi nagyító is, ha tudjuk, mit kell nézni egy festményen.
kep10.jpg

Egy 2010 körül készült Kmetty kép felülete, ami akrilfestékkel készült és vastag műgyanta réteggel borítottak. A festmény régi vászonra készült, vagyis a festmény hátulja öreg volt. Az ultramarinkék festék terülése teljesen tipikus, enyhén áttetsző, mely az akrilfestéknél tipikus. A festmény mégis hihetetlen magas áron kelt el.

A festmények öregítésének technikája végtelen, de a legkedveltebb, amikor nagyon híg, kosszal összekevert réteget hordanak fel a felületre. Sokszor az eredeti festékréteget meg is smirglizik, hogy úgy tűnjön, a festmény legalább 100 éves.

kep11.jpg

Szintén egy friss Bortnyik festmény akrillal készült felülete, a festményt le is öregítették.

kep12.jpg

Újonnan készült Vaszary festmény jobb alsó sarka. A festékréteg az már törött sarkú kartonra lett felvíve, majd le lett smirglizve. Ezután került fel az öregítés, majd a szignó. És erről a festményről is elhitték, hogy eredeti, mert egy szakértő igazolta, pedig a felülete is puha volt.

Bizonyos anyagok az évek során megöregednek. Ilyen a grafit nyoma is, ami kb. 30 év alatt megfakul és elveszti a csillogását. Az alábbi példán egy újonnan használt grafit vonalait hasonlítjuk össze. Jól látható, hogy az alig pár éves vonal felülete csillog.

kep13.jpg

Egy közel 100 éves festménynek titulált, száradásgyorsítóval keményített, friss felület, ami kb. 10-20 éves maximum. A festéshez porfestéket használtak, nem tubusos olajfestéket. Ezen jó látható a grafitceruzával, utólagosan írt szignó, ami csillog. És mindez majdnem 4 millió forintért.

Ahogy a fenti példákon bemutattam, első lépésként az apró részleteket érdemes ellenőrizni. Ne higgyünk csak a szemünknek, alaposan járjuk körbe a művek eredetiségének kérdését!

 

 

 

Szólj hozzá!

2025.03.22. 15:43 Festményvizsgálati labor

A FEKETE HERCEG

 

klimt_rest.png

„Gustav Klimt 15 millió eurós afrikai herceg portréjának újrafelfedezése” (Wiederentdeckung von Gustav Klimts 15-Millionen-Porträt eines afrikanischen Prinzen[1]) címmel jelent meg 2025. március közepén egy hosszú írás a Der Standart című internetes újságban Olga Kronsteiner tollából.

Természetesen nem csak ezen a felületen lehet olvasni a szenzációs felfedezésről, vagyis arról, hogy a 102 éve lappangó alkotás végre megkerült, ha egyáltalán el volt veszve.

Lássuk a történetet!

Igazi szenzációval indult az idei TEFAF művészeti vásár Maastrichtba. 2025. március 30.-ig látható Gustav Klimt egy nyugatafrikai hercegről készült portréja. A festményt a bécsi Wienerroither & Kohlbacher műkereskedés kínálja eladásra potom 15 millió euróért.

A mű keletkezésének és felfedezésének története legalább annyira különleges, mint maga a festmény. A kép hosszú évtizedeken át nem szerepelt sem a kutatásokban, sem a mai is elérhető, vagyis meglévő Klimt-festmények jegyzékeiben. A festményt annak idején, még 1928-ban állították ki a bécsi Szecesszió Klimt-emlékkiállításán, ahol „Egy néger feje” címmel említették a katalógusban – ám illusztráció nélkül.

A festmény először Tobias Natter 2012-ben megjelent Klimt-katalógusában tűnt fel, amelyben a szerző az 1914 és 1918 közötti időszakra datálta az alkotást. Feltételezése szerint Klimt egy brüsszeli múzeumban látott afrikai szoborról készíthetett festményt, azonban Alfred Weidinger és Markus Fellinger – mindketten a Belvedere szakértői – 2015-ben bebizonyították, hogy a festmény egészen máshogy született és jóval korábban, mint ahogy azt Natter meghatározta.

Wiener Tiergarten 1897

Weidinger és Fellinger egy 1923-as bécsi aukciós katalógusban (Kende, Wien) találták meg a festmény korabeli reprodukcióját. Weidinger ennek alapján azonosította a képen látható személyt is: William Nii Nortey Dowuonát, egy ghánai népcsoport vezetőjét, aki 1897 áprilisától október végéig szerepelt egy bécsi „néprajzi kiállításon” a Tiergarten am Schüttelben.

Előljáróban tekintsük át, mik voltak ezek az élő szereplős bemutatók.

kurier_belvedere_suche_nach_klimts_h_uptling_der_aschanti.jpg

Wiener Tiergarten 1897
Forrás: https://www.pressreader.com/austria/kurier-3402/20150913/281479275197554 

A 19. és 20. század fordulóján Európa számos nagyvárosában népszerűek voltak az úgynevezett „néprajzi kiállítások”, ahol távoli népek képviselőit mutatták be a közönségnek. „Bécsben, akárcsak más európai metropoliszokban, ezek az események a populáris kultúra részét képezték, és széles tömegeket vonzottak” – mondja Weidinger.

 A bécsi Tiergarten am Schüttel 1895 és 1900 között több ilyen bemutatónak is helyet adott. 1896-ban például egy 70 fős asanti (ghánai) csoportot hoztak Bécsbe, akik számára hagyományos kunyhókat építettek a parkban, és a közönség előtt táncokat, harci játékokat mutattak be. Fekete afrikai népcsoport tagjai önmaguktól csak ritkán látogattak Európába, így kitört az úgynevezett „asanti-láz”; naponta akár hatezren is megfordultak a látványosságon, ahogy a 19. századi úgynevezett „Freak Show[2]” is kedvenc látványossága volt az európai lakosságnak.

dowoonah_klimt_matsch_resize.jpg

Gustav Klimt és Franz Matsch is megörökítette a herceget.

Forrás: https://www.pressreader.com/austria/kurier-3402/20150913/281479275197554

Az előző évi siker után a Tiergarten vezetősége 1897-ben ismét szervezett egy hasonló bemutatót „Az Aranypart és lakói: Asantik” címmel. Valójában azonban nem asanti, hanem az osu törzs tagjait hozták Bécsbe, ahogyan azt Alfred Weidinger későbbi afrikai kutatásai igazolták. A delegáció vezetője az osu király unokaöccse, William Nii Nortey Dowuona herceg volt.

A fiatal herceget két festő is megörökítette: Gustav Klimt profilból, Franz Matsch pedig szinte szemből készített róla portrét. Matsch festményét – amelyet 1972-ben a bécsi Dorotheumban „A fiatal néger törzsfőnök” címen árvereztek el – 2021 óta pedig a luxemburgi Musée National d'Histoire et d'Art gyűjteményében őrzik.

portrait_of_a_man_by_franz_von_matsch_resize.jpg

Franz Matsch festménye

Klimt festményének holléte viszont hosszú ideig ismeretlen maradt. Weidinger rövid vizsgálat után megerősítette: ez a herceg portréja. A festményt restaurátorok tisztították meg a rátelepedett nikotin- és zsírlerakódásoktól.

A vizsgálat

A Festményvizsgálati Labor egyik legfontosabb alapelve, hogy a Laborba bekerülő, vizsgálandó festmények tulajdonosainak nevét, sőt magát a festményt is diszkréten kezelik, vagyis a festményekről nagy nyilvánosság elé nem kerül információ. Miután a festmény most a TEFAF művészeti vásáron látható, már nagy örömmel osztom meg a Klimt által készített portré azonosítási és vizsgálati eredményét; természetesen úgy, hogy a tulajdonos kilétét nem fedem fel.

A festményt először egy fiatal művészettörténész látta, aki a festményen lévő GUSTAV KLIMT NACHLASS pecsétet látva azt ajánlotta a festmény birtokosának, hogy hozza el a festményt vizsgálatra a Festményvizsgálati Laborba, hiszen ránézésre nem dönthető el, hogy a festmény Gustav Klimt alkotása. Gustav Klimt festészetéről egészen más sztereotíp kép fogalmazódott meg a kiállítás látogató közönségben, elsőre olyan hihetetlennek tűnt, hogy bár a képen szereplő hagyatéki pecsét egyértelműen Klimt örökségére utalt, a kép stílusa távol állt a „A csók” vagy „Emilie Flöge” című festmények megfogalmazásától.


gustav_klimt_emilie_floge_1902_178_x_80cm_olaj_vaszon_vienna_museum.png

gustav_klimt_a_csok_olaj_vaszon_180x180cm_1908-1909_olaj_180x180cm_vaszon.png

ustav Klimt – Emilie Flöge, 1902. 178 x 80cm olaj, vászon. Vienna Museum és  Gustav Klimt – A csók, olaj, vászon, 180x180cm 1908-1909. Olaj, 180x180cm vászon 

A laborvizsgálatok pár évvel ezelőtt, tavasszal kezdődtek. Természetesen a képen látható pecsét elemzésével kezdődtek a vizsgálatok. A pecsét színe kissé ki volt fakulva a pecsételéshez használt fesék miatt.  

editalt_pecset_resize.jpg

A hagyatéki pecsét a festmény elején, ami gumipecséttel készült

A hagyatéki pecsét festékanyaga értelemszerűen bele van folyva a festmény eredeti repedéshálójába. Természetesen még mindig szkeptikusak voltunk, mi is lehet ez a festmény, vagyis úgy fogalmazhatnék, lehet-e Gustav Klimt alkotása annak ellenére, hogy ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés az emberben, mi oka lehetett a művésznek egy néger „törzsfőnököt” megjeníteni. A festmény felülete nagyon koszos volt, a vastag lakkréteg be volt sárgulva. A festményt legalább 80 éve nem restaurálta senki, a festmény hátulját nézve a vakráma és a vászon között vastagon állt a por és az összecsomósodott pókháló.

normal_elol_resize.jpg

ir_elol_resize.jpg

uv_elol_resize.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 A festmény elejéről készült normál, infravörö és UV lumineszcens felvétel (2022)

A vakrámán, hátul egy szabad szemmel nem látható, de infravörös tartományban már olvasható „G. Klimt” szöveg volt olvasható; talán ez volt az a pont, amikor én is kezdtem elhinni, hogy a festmény akár eredeti is lehet. A kép hátoldalán szakadt, sérült raglapok darabkái azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy a festmény történetét ezek alapján kutassuk.

ir_klimt_resize.jpg

A festmény vakrámáján, infravörös tartományban olvasható csak az írás

A festmény roncsolásmentes anyagvizsgálata a festmény 19. század végi keletkezését mutatta, csak kisebb területeken volt restaurálva a portré, például a bal felső sarokban, ahol titán jelenléte is kimutatható volt.

klimt_xrf_resize.png

xrf_resize.jpgA roncsolásmentes anyagvizsgálat eredménye és a festményen jelölt vizsgálati pontok

Az elvégzett roncsolásmentes vizsgálat után kezdtük el kutatni a festményt, így találtunk rá arra a bizonyos 2012-es dokumentumra, ahol a fekete-fehér fotót mutatta be a cikk szerzője. Felemelő élmény volt a felismerés, igen, Gustav Klimt korai, több, mint 100 évig lappangó képe volt nálunk a Festményvizsgálati Laborban. Kezembe foghattam, közelről is megvizsgálhattam és feldolgozhattam a festményen a szecesszió legkiválóbb alkotójának művét.
dupla_resize.jpg

 Klimt festménye a 2022-ben készült felvételen és a régi reprodukció összehasonlítása

 

[1] https://www.derstandard.at/story/3000000261167/wiederentdeckung-von-gustav-klimts-15-millionen-portraet-eines-afrikanischen-prinzen

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Freak_show 

komment

2024.05.06. 11:04 Festményvizsgálati labor

VIDÁM KINCSVADÁSZAT

Ki ne játszott volna el már azzal gondolattal, hogy ő lesz az a szerencsés, aki az internet bugyraiban turkálva vagy a piacokon szemezgetve a halomba rakott festmények közül megtalálja a művészettörténet Frigyládáját, vagyis a lappangó, milliókat érő kincset, aminek hollétéről a művészettörténet szakma már vagy 100 éve nem tud semmit.

A vidám kincsvadászat sikerrel is járhat, ha nyitott szemmel járunk és magunknak is kérdéseket feltéve gondolkozunk, nem csak a „HINNI AKAROK!” elv szerint nézzük a műtárgyakat, mert nem minden az, aminek látszik!

Kincsek márpedig vannak; ha éppen nem is pont olyanok, amikre számítottunk. A piacokon vagy online térben való keresgélést természetesen híres festők nevének beírásával kezdjük, így kerülhet látókörünkben sok-sok hamisítvány Scheiber Hugótól, Vaszary Jánostól, Rippl-Rónai Józseftől vagy akár Vincent van Goghtól.

A mai történet is valahogy így kezdődött. Egy kedves barátom, ki állatorvosként szabad idejét gyakran festmények tanulmányozására szenteli, Szinyei nevét beírva az egyik online aukciós oldal keresőjébe érdekes találatra bukkant.

norm_resize.jpg

A festmény normál fényű felvétele

A festmény egy téli tájat ábrázol, a távolban magas havas hegyekkel, inkább idézi Mednyánszky stílusát, mint Szinyeiét, azonban a bal alsó sarokban lévő szignó azt volt hivatott elhitetni, hogy a festményt Szinyei Merse Pál festette…

screen02.jpg

A termék, vagyis a festmény Szinyei Merse Pál munkájaként került listázásra

Az online képazonosítás az analógiák keresésével indul, megnézzük a témát, a szignót és az ecsetkezelést, azonosítjuk a stílust és a színhasználatot. Természetesen a festmény egyáltalán nem illik bele Szinyei életművébe.

A festményhez tartozó hirdetésben látható fotókon jól azonosítható volt a festmény hátsó oldalán egy régi pecsét és öt szám (K 15184). A különleges logóval ellátott pecsétet sikerült beazonosítani, mely München Városi Múzeumához tartozott.

_mg_7475_resize.JPG

A festmény hátulján látható pecsét és a kézzel írt leltári negjegyzés

A kutatás ekkor vált nagyon izgalmassá… Mégis érhet valamit egy olyan festmény, aminek szemmel láthatóan semmi köze nincs ahhoz a festőhöz, akinek a neve a bal alsó sarokban díszeleg?

Az interneten keresztül felvettük a kapcsolatot a Müncheni Városi Múzeummal, annak érdekében, hátha a számsor alapján be tudják azonosítani a festményt, aminek a magyar aukciós oldalon még mindig aktív volt a hirdetése több 100ezer forintért kínálva a „Szinyei” alkotást.

Pár napon belül kérdésünkre meglepő választ kaptunk; a kisméretű, téli tájat ábrázoló festmény

Ernst Riegel műve, címe "der Grünten" (a hegy neve, amit ábrázol), készült 1922-ben és a mai napig a városi múzeum leltárában szerepel aktív tételkén.

ir_szig_vagott_resize.jpg

A festmény bal alsó sarkának eredeti aláírása infravörös tartományban, az átfetés alatt is olvasható: "E. Riegel"

grunten_resize.jpg

Der Grünter nevű hegy hófedte csúcsai

A kincs megvolt, de már egészen máshogy ragyogott! Jeleztük a Múzeum felé, hogy készséggel visszajuttatjuk az ellopott / elveszett / eltulajdonított festményt a gyűjteményükbe.

A festményt végül egyedi ajánlattal megvásároltuk, de az eladó előtt titokban tartottuk a történetet, hogy valószínűleg egy lopott festményt próbál értékesíteni. 

uv_resize.jpg

A festmény bal alsó sarkában, au UV lumi felvételen egyértelműen látszik, hogy a szignó utólagos, teljesen sötét a megjelenése. A világos festékkel készült szignó titánfehéret tartalmaz, ami sötétlila ebben a fénytartományban...

2024 január 6-án a müncheni Városi Múzeumot felújítás és rekonstrukció miatt becslések szerint csaknem tíz évre bezárták. Az utolsó nap előestéjén a múzeum ismét kiemelt programokkal várta az érdeklődőket. Reméljük, a kis festmény, melyet visszajuttatunk a gyűjteménybe különleges történetével sokáig fogja még a kincskeresés reményét szimbolizálni a festmények gyűjtőinek és a kincsvadászoknak.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása