- festményvizsgálat -

Menetelő francia katonák; 19910 körül. (55 M FT)

Sokunkat meglepett, mikor Rippl-Rónai József eddig „lappangó fő műve” fő művé lépett elő oly módon, hogy fő művé vált egy eladás során és olyan múzeumba került a határon túlon, ahol fő műveket őriznek. (A festmény, hadd idézzek az Artportal cikkéből; „már az ötödik munka Rippl-Rónaitól a d’Orsay gyűjteményében.”

És bár ezek után csak örülhetnénk, és büszkék lehetnék nagy, nemzeti festőnkre, hogy ilyen rangos helyen „lóg” az ő fő műve, felmerül a kétség másokban, hogy itt egy Rippl-Rónai hamisító fő művéről van inkább szó. A szakértő egy analógiát mutat be a Menetelő katonák lehetséges párdarabjáról, melyet 350 ezer forintért árulnak (véleménye szerint hamis darabként), a Francia múzeum által megvásárolt darab értékének 150.-ed részéért.

„Rosszul eltalált „modor”, elnagyolt kézjegy, amatőr felületkezelés, remekművek alkotására képes művészhez mérve gyenge ecsetvonások – csak néhány a festményhamisítványokat lebuktató lehetséges ismertetőjegyek közül. Horváth János Milán művészettörténész, a leghamisítottabb magyar festő, Rippl-Rónai József szakértője” Forrás: http://valasz.hu/kultura/egy-mukereskedo-csak-akkor-nevezheti-magat-annak-ha-vett-mar-hamisitvanyt-66523

Eredeti hamisítvány, de legalább hiteles

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a művek eredetiségében, hiszen ahány szem, annyi féle látás. És annyi féle vélemény. Van fővárosi vélemény, meg vidéki is, van táv-vélemény és van személyes is. Készül fotó alapján és készül úgy is, ha megfizetik.

„Magyarországon az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni. Pikírt vélemény, de igaz: egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.” folytatja tovább az írás, feltárva a művészettörténeti igényt bizonyos képek „megszületéséről”. folytatja a híres szakértő a fent bemutatott cikkben.

Menetelő látványosság (ezt a címet én találtam ki…) 1990 körül

Nagy dilemma. És éveket is el lehetne vitatkozni az eredetiség kérdésén, de inkább jobb rövidre zárni a kérdést. Szerintem. Vajon hány százaléka hamis az elmúlt 30 évben előkerült Rippl- Rónai festményeknek?

Anyagvizsgálat

Nézzünk meg pár „fő művet” Rippl-Rónainak hitelesítve. Természetesen én csak tényeket írok le, és eredményeket mutatok be. A mérési eredményeket nem kommentálom, de összefoglalom előre is.

A titánfehér festék az olajfesték komponenseként az 1920-as években terjedt el. A titánfehér tartalmú pasztelt 1927-ben szintetizálták, így a titánfehér tartalmú kréta megjelenése kizárható Rippl-Rónai pasztell képeken, de még az olajképeken is elég necces, mert mint megtanultuk, Rónai 1912 után nem festett olajfestékkel.

A titánfehér után szóba kell hoznunk a kék és zöld festékeket, melyek 1940-es évek elejétől ftalocianin tartalmúak; egy réz atomhoz kapcsolják a szerves komponenseket, így a réz kismértékben azonosítható csak a felületen.

Az a csúnya radioaktív szennyeződés meg ugye csak a II. VH után került a légkörbe, azóta is ott van és mennyisége egyre növekszik. Rubídium, stroncium, cirkónium, molibdén együttes jelenléte már erős aggódásra adhat okot, hogy a vizsgált képet egy másik Rippl-Rónai festhette inkább…

És mivel az ólomfehér erősen toxikus festék, ez a másik, kortárs Rippl-Rónai nem is használta a képein, nehogy megbetegedjen. Így ezeken a munkákon a kalciumos vagy cinkfehéres bázisú titánfehér került alkalmazásra, és így a másik Rippl-Rónainak nem is kellett félnie, hogy esetleg valamilyen mérgezést kap az ecsetkezeléstől.

Nézzünk meg pár képet a Festményvizsgálati Laborba behozott Rippl-Rónai képek közül.

Elrettentő példák

A képek származásáról mit sem tudunk, nem tudjuk, ki, mikor és mennyiért vette. De azt tudjuk már, hogy melyik Rippl-Rónai NEM festette.

Mert hát a mi „egyes számú” Rónaink csak Rónaiként írt alá, így nem is számít hamisításnak, ha esetleg Rónai Anella, a művész nevelt lánya a saját „Rónai” nevét írja egy műre. És miért ne szignálhatná saját művét saját néven? Ja, hogy hasonlít a papa munkáira a festmény? Ejnye… Ez eszembe sem jutott…

Hátakt enteriőrben (szerintem jó cím) és a mérési eredmény táblázata

 Persze azt, hogy ezt a képet Rónai Anella festette, nem tudom alátámasztani, azonban az anyagvizsgálat eredménye teljesen egyértelműen kizárja az „egyes számú” Rónai szerzőségét. Mert az anyagvizsgálat egyértelműsítette, hogy a festmény 1950 után készült…

Másik kedvenc festményem az állítólag az 1900-as évek elejéről egy konyhabelsőt ábrázoló „Rónai”, melynek előtörténete szintén nem ismert, a Laborba 2015-ben került. Az anyagvizsgálat eredménye a festmény születése után 25 évvel is sokkoló volt, a festőnk talán rosszul saccolta be a vélt dátumot (Vissza a jövőbe…), így az eredetileg vélt datáláshoz (1900) még 90-et hozzá kellett csapnunk, mint keletkezési idő.

Nagyi a konyhában (munkacím) részlete és a mérési pontok eredményei. A titánfehér a fő komponense a festménynek.

Rafinált hamisítvány

Ha a fenti hamisítványok nem voltak elég rafináltak a kedves olvasónak, az alábbi esettel biztosan meg lesz elégedve… Ahogy idéztem a szakértőtől a cikk elején, „a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni.”

Ebben az esetben a kép meg is volt, szép is volt, de egy nagy művészi csavarral a szerző cserélődött ki nagy erővel. Így lett Jean Béraud munkájából Rippl-Rónai József Párizsi jelenetet ábrázoló alkotása, mely bár a legmodernebb festékekkel készült, mégis megpróbálta a tulajdonos levédetni… Bár azóta tudjuk, hogy erről legalább „hivatalosan” is kiderült, hogy hamis.

Kár érte. És az össze Rónaiért kár… A művész életműve hígul, az eredeti képek meg lehet, hogy hamis jelzőt kapnak, mert éppen szúrja a szemét a műkereskedelemnek és nem érdeke elfogadni.

Tanmese. Ennyi. Csattanó nincs…

Jean Béraud: Párizsi részlet és Rippl Rónai József (?): Hommage a Jean Béraud  

A pasztell technikával készült kalapos...

Egy festmény megítélése sokat tud változni. A kezdeti lelkesedés, a megtalálás öröme, a kincsvadászat tud néha zűrt okozni, néha még olyan nagyot is, hogy a végén magát a szerzőt kell likvidálni.

Lássuk.

A szakértő és a vizsgált mű 2013-ban, Kaposváron. Tavasszal. Amikor még eredeti volt a kép

Adott egy fekete ruhás nő. És hozzá a szerző. Természetesen Rippl-Rónai. És a kép története.

E cikkhez nem teszek kommentet. Csak a tényeket idézem különböző „szaklapokból”. Olvasás közben mindenképp érdemes figyelni a dátumokat, mert 8 hónap kellett, hogy a festmény megromoljon, mint egy befőtt…

„IGAZI KINCS ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA”… ! írja a

Kultúrpart 2013. 04.04-én. A cikk futótűzként terjedt a magyar médiában, divatosan mondva Rónai- cunamit okozva a művészettörténet rajongói táborában. Igen, még előkerülhetnek lappangó darabok!

„Kaposváron látható Rippl-Rónai József Fekete kalapos nő című festménye, amely hosszú évtizedek után került vissza az országba.”

Dörömböző Ferenc, a kaposvári Art Galéria vezetője csütörtökön elmondta, ahogy a Rippl-Rónainak tulajdonított pasztell értékesítésére nem terveznek aukciót. A 22 millió forintos alapáron kínált kép április 30-ig látható a galériában, addig bárki megveheti. Amennyiben a Fekete kalapos nő április végéig nem kelne el, a tervek szerint még egy hónapig Kaposváron állítanák ki - fűzte hozzá a galériavezető.

A Kaposvári Újság írása szerint a honi művészettörténészek, Rippl-Rónai szakértők a Fekete kalapos nő című képet igazi kuriózumnak nyilvánították. A pasztellképet 1897-ben mutatták be Párizsban, majd az első kiállítás után egy francia műgyűjtő tulajdonából - vásárlás útján - egy bécsi magánkollekcióba került a kép. A pasztell több mint nyolcvan évig egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse volt, aki nemrég eladta, így került vissza Magyarországra, majd egy újabb vásárlás után most Kaposvárra.

A lapnak Horváth János Milán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának művészettörténésze, Rippl-Rónai egyik legnevesebb hazai ismerője elmondta, hogy a mű Rippl-Rónai párizsi, úgynevezett fekete korszakában készült, miután a művész a szecesszió felé fordult. Bármennyire is kiemelkedő művészetében a "fekete korszak", ebből az időből viszonylag kevés alkotása maradt fenn. Maga a "fekete korszak" megnevezés is Rippl-Rónaitól származik, utalva arra, hogy mindig a feketéből indult ki. A most Kaposvárra került kép a maga nemében igazi kuriózumnak számít az életműben - mondta a Kaposvári Újságnak a művészettörténész.”

A lelkesedés nem csökkent, az MTI forrás szabadon átfogalmazható, a szenzáció meg mégiscsak szenzáció…

Magyar múzeumok; 2013, 04. 04

http://archiv.magyarmuzeumok.hu/targy/1140_fekete_kalapos_no

„Fekete kalapos nő - ELADÓ

Kaposváron látható a hónap végéig Rippl-Rónai József „Fekete kalapos nő” című, szakértők szerint kuriózumnak számító festménye. És eladó.

A Fekete kalapos nő hosszú évtizedek után került újra vissza Magyarországra - számolt be a hírről ma több kaposvári honlap is. Dörömböző Ferenc, a kaposvári Art Galéria vezetője az MTI-nek csütörtökön elmondta, hogy a Rippl-Rónainak tulajdonított pasztell értékesítésére nem terveznek aukciót. A 22 millió forintos alapáron kínált kép április 30-ig látható a galériában, addig bárki megveheti. Amennyiben a Fekete kalapos nő április végéig nem kelne el, a tervek szerint még egy hónapig Kaposváron állítanák ki - fűzte hozzá a galériavezető.

A magyarországi művészettörténészek és Rippl-Rónai szakértők szerint a Fekete kalapos nő igazi kuriózum. A pasztellképet 1897-ben mutatták be Párizsban, majd az első kiállítás után egy francia műgyűjtő tulajdonából vásárlással egy bécsi magángyűjtő kollekciójába került. A pasztell több mint nyolcvan évig volt egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse, aki nemrég adta le – így került újra Magyarországra, majd egy újabb vásárlást követően Kaposvárra.

Horváth János Milán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának művészettörténésze, Rippl-Rónai egyik legnevesebb hazai ismerője elmondta, hogy a mű Rippl-Rónai párizsi, úgynevezett fekete, szecessziós korszakában készült. Viszont bármennyire is kiemelkedő művészetében a „fekete korszak”, csak viszonylag kevés alkotása maradt fenn. A „fekete korszak” megnevezés is Rippl-Rónaitól származik, ami arra utal, hogy mindig a feketéből indult az alkotás során. Horváth János Milán  megerősítette, hogy a Fekete kalapos nő a maga nemében valóban igazi kuriózum Rippl-Rónai életművében…”

És alig telt el pár nap, már csak azért is ellenállt a szakértők serege, s bulvárcikk formájában ennek hangot is adtak…

Blikk, 2013. 04.07

https://www.blikk.hu/aktualis/a-szakertok-is-azon-vitaznak-igazi-vagy-hamis-ez-a-rippl-ronai-kep/my3wghl

A szakértők is azon vitáznak: Igazi vagy hamis ez a Rippl-Rónai-kép?

Kaposvár - Vihart kavart művészettörténész körökben a napokban szenzációs Rippl-Rónai-műremekként bemutatott Fekete kalapos nő.

A Fekete kalapos nőre két jelentkező is akadt

„A festményt a kaposvári Art Galéria és Aukciósház tulajdonosa, Dörömböző Ferenc vásárolta meg, állította ki és kínálja 22 millió forintért. A képről a galéria vezetője szerint a legnevesebb honi Rippl-Rónai-szakértők azt mondták, kétségtelenül eredeti, Horváth János Milán művészettörténész szerint viszont egyértelműen hamisítvány.

– Amikor csak üvegen keresztül láttam a képet, akkor engem is megtévesztett. Ám nem hagyott nyugodni a dolog: szinte milliméterről milliméterre átvizsgálva a festményt rájöttem, hogy nem lehet Rippl-Rónai – szögezte le a szakember. – A pasztellkrétával készített képen kellene hogy legyenek apró kipergések, de ezeknek nincs nyoma. Az arc részleteit kinagyítva egyértelműen látszik, hogy nincsenek meg a jellegzetes Rippl-Rónai-jegyek. De a szignatúra sem stimmel – summázta Horváth János.

Dörömböző Ferenc kikérte magának, hogy bárki is kétségbe vonja a mű eredetét. – A művész legnevesebb hazai kutatói állították ki a bizonyítványát. Azt gondolom, hogy egyszerű szakmai sértődöttségről van szó. Horváth úr korábban azt gondolta, hogy sikerült beazonosítania a képen szereplő nőalakot. Azt mondta, Rippl-Rónai skót festő barátjának kedvesét, Yvonne-t festette meg, aki mellesleg III. Napóleon eltitkolt lánya volt. Kiderült, hogy ez lehetetlen, s szerintem emiatt támadja most a képet az úr. Ez a kép eredeti! – jelentette ki a galériatulajdonos.

Megkérdeztünk egy szakértőt, aki kézben tartotta a Fekete kalapos nőt. Ő, bár azt kérte, ne nevezzük meg, a véleményét szívesen elmondta. – Tény, hogy egy ilyen korú, elvileg 1893-ban készült, vagyis több mint százéves pasztellképnél a széleken már látszódnia kellene valamiféle károsodásnak. Ezen a festményen nincs ilyen, semmilyen kopottság nem tapasztalható. Ám ez lehet attól is, hogy körbevágták az eredeti vásznat. Ami még gyanúba keverheti a festményt, az a nyomott ár: Rippl-Rónai képei manapság nagyon keresettek, kelt már el alkotása több százmillió forintért is. Ráadásul ez a kép az úgynevezett fekete korszakából származik, amelyikből igen kevés darab van – sorolta a szakember.”

Remélem, ez az érvelés Önöket is meggyőzte…

A történet újabb csavart vett, eképpen… remélem, tudják követni…

Kiderült: Valódi ez a Rippl-Rónai

Blikk, 2013. 07.21.

https://www.blikk.hu/aktualis/kiderult-valodi-ez-a-rippl-ronai/dve96bq

„Kaposvár - Hivatalosan is Rippl-Rónai József (1861 - 1927) festette a Fekete kalapos nő címet viselő festményt, amit 22 millió forintért árul egy kaposvári galéria.

Hónapokig vitáztak a szakemberek azon, hogy eredeti-e a Fekete kalapos nő (Fotó: Varga György)

Az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vette a képet, amely hivatalos igazolásnak számít arról, hogy az alkotás eredeti – közölte Dörömböző Ferenc (47), a galéria tulajdonosa.

Korábban Horváth János Milán művészettörténész vonta kétségbe az alkotás eredetiségét. Szerinte ugyanis pasztellkrétával készített képen kellene hogy legyenek apró kipergések, de ezeknek nincs nyoma, és hiányolta róla a Rippl-Rónai-jegyeket is.

Dörömböző Ferenc ezután hitelesítési vizsgálatnak vetette alá a Fekete kalapos nőt. Nem rég érkezett meg a szakvélemény, amely alapján a műtárgyfelügyelet és a Magyar Nemzeti Galéria is nyilvántartásba vette a képet. A festmény kiviteli engedélyt is kapott, és a galéria tulajdonosa szerint már el is vinné egy floridai vevő 18 millió forintért. Ám a galéria 22 milliót szeretne kapni érte.

A képet 1893-ban festette a Rippl-Rónai József, még az úgynevezett fekete korszakában. 1897-ben állították ki először egy párizsi szalonban. Ezután 50 évig egy osztrák műgyűjtő tulajdona volt. A galéria a közelmúltban egy magyar nőtől vásárolta meg.”

Ez az információ már számomra is többet adott, mint amennyit fel tudtam dolgozni. Már éppen csalódni készültem magamban, hogy nem lelkesedem kellőképpen a festményért, mikor 5 hónap múlva teljesen megfordult a széljárás, s beváltásra került hamarosana belengetett 22 millió Ft, csak rácsok mögött.

Előtte egy kis intermezzo:

Nem védett a Rippl-kép

2013.08.09

„A "Fekete kalapos fiatal nő" nem szerepel a védetté nyilvánított kulturális javak között. Így döntött az illetékes műtárgyfelügyeleti iroda.

A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája közleményben hangsúlyozza, hogy a sajtóban megjelentekkel ellentétben a szervezet a festmény védetté nyilvánítása ügyében nem folytatott és nem is folytat eljárást.

A Magyar Távirati Irodának eljuttatott tájékoztatás szerint: "a tulajdonos védési javaslatát a hatóság elutasította, ugyanakkor a festmény adatait a közigazgatási eljárás részeként nyilvántartásba vette. Később a tulajdonos kérelmére engedélyezte a kép kivitelét külföldre. A kiviteli eljárás nem a műtárgy eredetét, alkotóját, korát, értékét vizsgálja, hanem azt, hogy a tárgy kivihető-e az országból. Ezt a kiállított engedély és műtárgykísérő igazolás egyértelműen tartalmazza" - olvasható a közleményben, amely emlékeztet arra, hogy a Műtárgyfelügyeleti Iroda elsőfokú örökségvédelmi hatóságként szakértői tevékenységet nem végez, eljárásaiban a jogszabály alapján meghatározott szakértők működnek közre.

A központ közleményében arra reagált, hogy Dörömböző Ferenc, a Rippl-Rónai Józsefnek tulajdonított képet áruló kaposvári Art Galéria vezetője a sajtóval azt közölte, hogy az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vette a festményt, szerinte ez "hivatalos igazolásnak" számít az alkotás eredetiségét illetően.

A Fekete kalapos fiatal nő című képet tavasszal mutatták a kaposvári Art Galériában. Akkor a Rippl-Rónai szakértők "igazi kuriózumnak" nyilvánították a pasztellképet, amelyet 1897-ben mutattak be Párizsban. A kép az első kiállítás után egy francia  műgyűjtő tulajdonából - vásárlás útján - egy bécsi magánkollekcióba került. A pasztell több mint nyolcvan évig egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse volt, aki nemrég eladta, így került vissza Magyarországra, majd egy újabb vásárlás után Kaposvárra."

 Majd 4 hónap mulva így folytatódott a történet…

„Börtönt ért a hamis Rippl-Rónai

Válasz, 2013.12.04

http://valasz.hu/itthon/bortont-ert-a-hamis-rippl-ronai-71014

Ismert kaposvári régiségkereskedőt helyeztek előzetes letartóztatásba, aki többek között hamisított Aba-Novák Vilmos-, Mednyánszky László- és Rippl-Rónai József-festményekkel, valamint Kovács Margit-kerámiákkal verte át ügyfeleit. A kacifántos ügybe akár több, jó nevű művészettörténész is belebukhat, hiszen sokszor éppen a hamisított műkincseket erősítették álpedigrével, szakértői igazolásokkal.

A Somogy Megyei Főügyészség annyit erősített meg, hogy a férfit az ügyészség javaslatára helyezték előzetesbe még pénteken, mivel úgy ítélték meg, hogy fennállt a bűnismétlés veszélye. A Kaposváron közismert műkincskereskedő néhány hónapja azzal állt a sajtó elé, hogy a galériájában egy fekete kalapos nőt ábrázoló festményt akár 22 millió forintért is megvenné egy magát megnevezni nem kívánó külföldi vásárló. A képet, ahogy D. Ferenc a sajtónak elmondta, nem más, mint a világhírű kaposvári festőművész Rippl-Rónai József festette. (Az úgynevezett fekete korszakából való.)

Az eddig sosem látott - 22 millió forintra beárazott - kép valódiságát többen vitatták. Akkor a Heti Válasz Online-nak elsőként Horváth János, a Somogy Megyei Múzeum művészettörténésze, az ország legkiválóbb Rippl-Rónai szakértője határozottan állította, hogy a festmény hamisítvány. (a cikk szerzőjének megjegyzése: 2013. 07. 26.-án nyilatkozta ez a szakértő, előtte pár hónappal kiállít a kép mellett, ahogy az írás elején olvastuk…)A tulajdonos egy kiviteli engedélyre hivatkozva a helyi és az országos sajtó egy részét megtévesztette és elhitette, hogy eredeti műalkotás van a birtokában, ennek azonban semmi alapja nem volt - mondta a művészettörténész. Ha valóban eredeti lett volna a kép, akkor levédetik, nyilvántartásba veszik, és korántsem kapott volna ilyen könnyen kiviteli engedélyt. Horváth János még azt is megkockáztatta, hogy a Rippl-Rónainak tulajdonított festmény egy éven belül készült. Ezt elmondta a tulajdonosnak is, miután felkérte, hogy vizsgálja meg a képet.

Rippl-Rónai József mellett naponta buknak meg Gulácsy Lajos, Vaszary János, Csók István, Kádár Béla és Scheiber Hugó képeivel a hamisítok, de Csontváryt, Munkácsyt, sőt Barabás Miklóst is adnak - sokszor érthetetlenül, gyanúsan apró pénzért.

Egy Rippl-Rónai kép ma nem ritkán ötvenmillió forint felett talál gazdára. A Menetelő francia katonák 55 millióért ütötték le Virág Judit aukcióján, most azonban ennek egy változatát 350 ezer forintért árulják a neten egy dunántúli online művészeti kereskedésben. Természetesen a galéria tulajdonosai nem kötelesek minden (kb. 200 ezer) tételt végignézni, és kivizsgálni melyik hamis, melyik eredeti.

Horváth János akkor azonnal kétségbe vonta a Fekete kalapos nő eredetiségét. Szerinte ugyanis pasztellkrétával készített képen apró kipergéseknek kellene hogy nyoma legyen, és hiányolta róla a valós Rippl-Rónai-modort. A galéria tulajdonosa ugyanakkor az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vételével azt igazolja - legalább is szerinte - hogy a festmény eredeti, s ez a hivatalos irat bizonyítja. A kép kiviteli engedéllyel is rendelkezik: egy amerikai vevő máris 18 milliót fizetne érte. A kaposvári galéria azonban 22 millióban jelölte meg az árat.

Az 1893-ban festett vászon Rippl-Rónai úgynevezett fekete korszakából való. 1897-ben már kiállították egy párizsi szalonban. Ezután 50 évig egy osztrák műgyűjtő tulajdona volt. Most a kibővülő nyomozás során akár a nyilvántartásba vétel (ha valóban megtörtént) és egyéb valódiságot igazoló papírok kiállítói is nehéz pereceket élhetnek, hogy miért adtak ki igazolásokat, annak ellenére, hogy a szakemberek már cáfolták a festmény valódiságát.”

Erről ennyit. Sajtószemle vége…

Műkereskedelmi problémák és a művészettörténet kapcsolata, avagy kinek és minek lehet hinni?

(A Festményvizsgálati Laborban vizsgált művek mérési eredményei alapján)

A szubjektív értékítélet, az ecsetkezelés megítélése nem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megítélésében, főleg ha a vizsgált festmény többször rosszul restaurált alkotás. Az évek során „lerakódó” nem oda illő festékek, a szakszerűtlen tárolás és kezelés mind-mind nyomot hagy a festmény felületén, lassan szerves részét is képezi a műtárgynak. A képpel eggyé válnak az évtizedek nyomai, s lassan eltűnik szemünk elől az eredeti műalkotás.

A művészettörténeti kutatások mellett egyre fontosabb az alkotók festészeti alapanyagainak kutatása is, hiszen egy műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, amik ugyanúgy jellemzik egy alkotó stílusát, mint maga a műtárgy szellemisége. A művek megítélése így nem csupán stíluskritikai elemzési folyamat, hanem egy különleges kutatóunka is, melynek során a festészet alapegységéig, a színes pigmentekig lebontva elemezhető a mű, hiszen a festékhasználatra pontosan úgy jellemző az egyediség, mint az ecsetvonásokra. A humán tudomány ismeretanyagát a kémia és a fizika jól kiegészíti, a művészettörténetet támogató vizsgálatok új eredményekkel szolgálhatnak egy-egy festőművész életművéről is.

Sztereomikroszkópos és UV fényben végzett vizsgálatok

Sajnos napjainkban a művészettörténet módszereit a műkereskedelmi bírálat is átveszi, mely sokszor hamis képet rajzol egy-egy műtárgyról vagy annak alkotójáról.

 Hamis és eredeti Rippl Rónai. A jobb oldali mű 1970-es évek után készült csak titánfehér alkalmazásával. Az eredeti mű ismerete nélkül megtévesztő lehet a két akt kidolgozása.

A magyarországi műkereskedelmi piacra vonatkozó jelenlegi jogi struktúrának és a szakértői rendszernek köszönhetően a művészet piaci szereplői sokszor bizonytalanok egy-egy műtárgy megvásárlásakor, vagy annak eladásakor. A merkantilista világunkban még mindig a „festészeti tárgy” képezi azt a megfoghatatlan értékű tételt, mely befektetésnek is kiválóan alkalmas, annak ellenére, hogy fizikai értelemben egy darab vászonról és rákent festékről van csupán szó; persze csak ha jó nevű festő nevéhez köthető az alkotás.

1-1 híres műtárgy eszmei értéke pénzben kifejezve kisebb vagyont is reprezentál, de ezen festményeknek az átfogó vizsgálatához már többre lenne szükség, mint a művészettörténeti kutatómunka, mely sok esetben nem tud hiteles forráshoz igazodni. Mára a művészettörténeti szakértői vélemény elengedhetetlen részét kellene, hogy képezze – Magyarországon is – a műtárgyra vonatkozó természettudományos anyagvizsgálat, mellyel a hamisítványok nagy része kiszűrhető lenne még az előtt, hogy a festmények kereskedelmi forgalmazására bármilyen előkészület indulna.

Mi az előzménye ennek a kissé kaotikusnak is mondható helyzetnek?

Magyarországon a műbírálat hivatalos intézményei a rendszerváltás időszakában megszűntek, így sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Magyar Nemzeti Galéria nem állít ki hivatalos véleményt a stíluskritikai alapon vizsgált műtárgyról. Ennek előtte évtizedeken keresztül mindkét bírálati csoport szöveges formában dokumentálta a bizottságok előtt megfordult alkotásokat; ezek a bírálatok a mai napig lekérdezhetőek és sok esetben a hiányos dokumentáció miatt hamisíthatóak is. A műbírálatnak Magyarországon nincs jelenleg gazdája, magángalériák művészettörténészei adnak szakvéleményeket legtöbb esetben az adott galéria aukcióján szereplő művekhez, de sajnos nem lehet kizárni tévedhetetlenségüket.  

 Ferenczynek álcázott falusi látkép. Sziklás hegyekkel vagy zöld fákkal eladhatóbb eredetinek? (Bal oldali felvétel a Kieselbach Galériába készült, míg a jobb oldali kb. fél évvel később a Festményvizsgálati Laborban)

Bal oldali kép forrása: http://www.kieselbach.hu/magazin/hamisitas/h-mint-hamis

A festmények eredetiségének meghatározására eddig a legelterjedtebb vizsgálati módszer az UV lámpa és a nagyító használata volt a stíluskritikai elemzések mellett. Sok esetben egy nagyítóval történt felületvizsgálat is elegendő volt a kép eredetiségének meghatározásához, de a profi, modern festészeti anyagok vagy technikák használatával gyakran verhető át az emberi szem, nem kis kárt okozva ezzel a műtárgy vásárlójának és tulajdonosának. A leginkább hamisított magyar szerzők között a mai napig a századforduló és az azt követő időszak kiváló alkotóit találjuk. Munkácsy, Szinyei, Rippl Rónai, Vaszary, Csók István, Ferenczy, Mednyánszky, Aba Novák képei a legkeresettebbek, vagyis a legtöbbért eladhatóak a piacon, így kis befektetéssel igen nagy nyereségre lehet szert tenni e festők képeinek hamisításával. Ezen szerzők munkáinak ellenőrzése során legtöbb esetben szinte elég egy gyors, festékek összetételére kiterjedő kémiai analízist elvégezni, mely egyértelműen tisztázza a festmény korát.

Roncsolás mentes anyagvizsgálat kézi, XRF, röntgenfluoreszcens eszközzel a Festményvizsgálati Laborban. A kémiai komponensek alapján meghatározhatók a festékek keletkezési ideje.

Az ilyen kémiai analízis gyakran nem várt meglepetést okoz a festmény tulajdonosának, hiszen a magyar műkincspiacon forgó művek igen tetemes hányada hamisítvány. A kiválasztott festő stílusában készült alkotásoknál a hamisítók nem foglalkoznak a tárgy kémiai komponenseinek időbeli egyezésével, hiszen például a századfordulón gyártott ólomfehér festék beszerzése lehetetlen feladat. A hiteles festékek használata helyett más eszközökhöz folyamodnak, ilyen a felület öregítése, vagy gipsz keverése a festékbe, mely „csodálatos” repedéshálót eredményez. Magyarországon a legtöbb hamisítvány a 2000-es évek elején készült, mivel a magyar aukciós piac ebben az időszakban élte fénykorát. A hamis képek piacának működési elve egyszerű, kínálat kevesebb volt az eredeti művekből, mint amire igény támadt, így mesterségesen kellett műveket létrehozni.

Nézzünk 1-2 konkrét példát a hamisításra. A példák egy része már ismert lehet a blogot olvasó közönségnek, de összefoglalva a „praktikákat” átfogó képet ad a hamisítványok tulajdonságairól.

1: Régi vagy öreg? Másolatok eredetivé válásának egyszerű útja

 Régi és öreg; Paál László és Csupor László képei: Kazlak; 19. század vége és 20. század közepe. Ólomfehér vs titánfehér. Jobb oldali, Csupor László képen az XRF mérési pontjai jelölve

részletesebben a képekről: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/09/11/_eredeti_masolat

A mű eredetileg nem hamisítási szándékkal készült, mégis hamis festmény lett belőle. Az jobb oldali kép Paál László Kazlak című munkájának másolata, mely az 1950-es években készült egy a magyar kiemelkedő festményeket bemutató vándorkiállításra. A másolat így 60-70 éves, karakteres repedéshálója és öreg vászna megtévesztően hat a szemlélőre. A festményen szignó nem szerepelt, így Paál László saját kezű alkotásaként cserélt gazdát a festmény addig, míg elő nem került a másolati kiállítás festménykatalógusa, ahonnan a mű egyértelműen azonosítható volt. A festmény készítése anyagvizsgálattal is jól datálható volt, hiszen olyan fehér színt tartalmazott, mely csak az 1950-es évek közepén volt elérhető.

2: Bírálati számok hamisítása

2 darab hamis Csók István festmény, melyek párdarabjai nagy aukciós házak árverésein találtak gazdára. A festmények festékanyaga egyértelműen 1990 utáni. Részletesebben a képekről: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/08/30/csokok_vagy_csokik

 Sok esetben próbálják a műtárgy hitelességét bírálati számok hamisításával vagy hamisított szakértői véleményekkel alátámasztani. Az egyik legszebb példája a bírálati címke hamisítására az itt bemutatott 2 Csók István kép, melyet a bírálati számok alapján látatlanban az MNG nyilvántartása eredetinek minősített. a festmények eladása után derült ki, hogy ugyan ezen képek ikertestvérei már pár évvel előbb gazdára leltek 2 aukciós ház árverésén. a festmények mérete, és szinte ecsetkezelése is tökéletesen egyforma. Az anyagvizsgálat megdöbbentő eredménye: a festmények nem öregebbek 10 évnél. Anyagvizsgálat nélkül a tulajdonos meg lett volna győződve, hogy több milliós érték birtokosa, de hogy az aukción eladott képek eredetik-e, azt természetesen nem tudjuk.

3: hamisított szakvélemények (művészettörténeti, anyagvizsgálati anyagok)

"Szakértői szakvélemény", avagy művészettörténeti kutatás, anyagvizsgálati hamis jegyzőkönyv egy másik festmény KFKI által készített jegyzőkönyvének grafikonjai felhasználásával

A hamisított szakvélemények iskolapéldája ez az Isidor Kauffmann műnek álcázott portré. A mű hitelességét 2 dokumentum is hivatott igazolni; az egyik egy kémiai vizsgálatot imitáló cetli, a másik egy művészettörténeti elemzés. A kémiai analízis hiteltelensége, hiszen a jegyzőkönyv semmilyen technikai specifikációt sem tartalmaz, könnyen felismerhető, kivált kép olyan estben, mikor a felhasznált mérési jegyzőkönyv grafikonjai e festményt vizsgáló szakértőknek nem volt ismeretlen. Történetesen egy Munkácsy kép mérési eredményeit ollózta össze a hamisító. A művészettörténeti vélemény azonosítás a szakértővel való konzultáció során megtörtént, főleg, mivel az adott úr sosem SZAKÉRTŐI SZAKVÉLEMÉNY néven írja meg összefoglalóit.

4: Átcímkézett régi festmények – új szignók

Sziklai Dezső Balatoni látképe Vaszary képnek címezve és a feltárt Sziklay aláírás és összehasonlító szignómintája, valamint a Kazlakra ráírt hamis Vaszary szignó repedésbe való folyása
részletesebben a képekről: : http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/11/25/mikor_az_orvos_befejezi_a_mutetet

Az egyik legkedveltebb attribúciós módszer a kismesterek festményeinek vagy szignálatlan művek úgynevezett átcímkézése. A műkereskedelemben kedvelt festők stílusához hasonlító, általában restaurált alkotások kerülnek megbütykölésre úgy, hogy stíluskritikai alapon először szerzőt találnak a műhöz, majd a kívánt szerző nevét valamelyik sarokba odaírják. az utólagos szignók viszont jól kimutathatóak, a festmény régi repedéshálójába a friss, híg festékanyag belefolyik, melyet mikroszkóp alatt jól lehet azonosítani. A festményen lévő eredeti szignót vagy lekaparják, vagy átfestik, ezek a területek UV fényben sötéten lumineszkálnak, illetve az eredeti szignók több esetben infravörös tartományban látványosan megjelennek.

Szinyei kortársának festménye Szinyeinek átszignálva. Az eredeti szignó a bal alsó sarokból el lett távolítva, a szignó helye így az infravörös felvételen világosabb. Az új szignó a jobb alsó sarokba került.

Ilyen esetek sajnos mindennaposak, még a gyakorlott művészettörténészeket is megtéveszthetik. A tájképi ábrázolások és tájrészletek hasonlósága sok esetben okozhat attribuciós zavart, főleg, ha az eredeti művész szignója eltávolításra kerül a festményről. Az így keletkezett, meg eredetiesedett alkotások értéke az eredeti árhoz képest megszázszorozódhat, viszont az ilyen esetek felderítése a műkereskedelemben szinte lehetetlen, mivel csak a stíluskritikai elemzés az egyetlen hitelesítő eljárás a művek attribuciója esetében.

 5: újonnan készült művek felületi öregítése, anyaghasználatának gondos kiválasztása

Szobotka Imre festményének mérési eredménye, mely gondosan kiválasztott alapanyagokkal készült hamisítvány. A zöld és kék festék bőven tartalmaz titánt, felülete gipsszel kevert, öregített.

Sok festékgyártó tűnteti fel tubusos színein annak összetételét. A kiváló minőségű restaurátorfestékek sok esetben készülnek klasszikus alapanyagokból, de a legóvatosabb hamisító is beleszaladhat olyan festékbe, ahol igen minimális koncentrációban, adalékként szerepelnek olyan komponensek, amik az eredeti, korabeli festékben nem voltak. Legtöbb esetben a titánfehér az a komponens, ami már igen kis mennyiségben is árulkodó lehet a festmény korát illetően. Mivel az olajfesték 40 év alatt köt meg teljes keménységűre, ezért gipszel vagy lithoponnal sűrítik a színeket. Az ilyen területek állaga kemény, van repedéshálója is a műnek, de a vászon egyenetlenül össze van húzódva és a szín felületén a száradó gipszre emlékeztető, kipukkadt légbuborékok figyelhetők meg.

 Hamis Hollósy festmény és öregített, pattanó felülete. A nitrolakk befehéredett, porzik és édeskés szaga van

részletesebben a képekről:: http://festmenyvizsgalat.blog.hu/2012/09/05/nem_hittem_a_szememnek_956

Az olcsóbb és egyszerűbb hamisítási eljárások közé tartozik a festmény állandóan változó hőmérsékletű kályhán való szárítása, koszos vízzel vagy szennyezett lakkal való kezelése. Az UV lámpa is érdekes lehet a modern lakozás vizsgálatánál; a nitrolakkok zöldesen, az UV lakkok sárgásán lumineszkálnak, de létezik olyan anyag is, ami szinte egységesen narancsszínre varázsolja a felületet. Olajfesték esetében az UV lámpa alkalmas a titánfehér festék azonosítására is, ez a festék lilásan lumineszkál.

6: stíluskritikai megtévesztés

 A stíluskritikai elemzés tévedései: Rippl Rónai szignós, "kukoricás" festmények 1990-2000 körül

Bizonyos festők hamisítványai oly annyira elárasztották a piacot, hogy jóval több hamis mű van forgalomban, mint eredeti. Ilyen szerző Rippl Rónai József, Vaszary János, Scheiber Hugó vagy Kádár Béla alkotásai. Mivel a hamisítványokból van több, hajlamos a stíluskritikai elemzés a nagy számok törvénye és a fotóról történő (vagyis nem személyes megtekintés során) attribució okán a hamisakat elfogadni eredetinek és az eredetit megbélyegezni hamisnak. A hamis képek sajnos szakértői véleménnyel cserélnek gazdát, ahol sok esetben sem az eladó, sem a vevő, sem pedig a szakértő nincs tisztában a mű problémás voltával.

A hamisítványok kiszűrését bemutató vizsgálatok természetesen nem a művészettörténeti elemző módszer kiváltására szolgálnak, hanem a művészettörténeti kutatás kiegészítéseként igen hasznos szolgálatot tehetnek egy-egy festőművész életművének átfogó kutatásánál, a művész festményeinek „átvilágításánál”. A megtévesztő felületek, régi, poros vakkeretek és penészes vásznak csalóka képet „varázsolnak” a néző szeme elé. A megtévesztés, legyen az szándékos vagy a véletlen műve, sokat árt a magyar műkereskedelem forgalmának. Reméljük, hogy a válságot követő megtisztulási folyamat a magyar műkereskedelmet is fogja érinteni, így a valós érték lesz a legnagyobb kincs a közeljövőben.