logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

Festményvizsgálat

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Festészeti "anomáliák" és törvények nyomában

2020.03.22. 19:31 Festményvizsgálati labor

A röntgenvizsgálatok eredménye Munkácsy képeinek vizsgálatakor


A röntgenvizsgálatot bemutató írásban egy eltűntnek hitt Munkácsy festmény rejtélyén keresztül mutatom be a technikát. Egy-egy elveszettnek hitt, korában publikált mű „megtalálása” nagy szenzációt jelenthet a művészettörténeti szakmának. A festmények átfestésének kutatása mindig sok meglepetést tartogat a kutatók számára. A film és előhívás nélküli digitális technikával a feltárási folyamatot percekre lehet redukálni. Egy vizsgált festményen többféle átfestett réteget is találhatunk; ilyen átfestés lehet egy művészi variáns, egy teljesen eltérő téma megjelenítése, vagy akár egy restaurálási réteg megjelenítése is. A röntgensugarakkal való átvilágítás alapja, hogy a sugarak nagy áthatolóképességgel és fluoreszcens tulajdonsággal rendelkeznek. A röntgensugarak valamilyen tárgyon való áthatolása annál nagyobb mértékű, minél vékonyabb a tárgy, és minél kisebb a tárgyat alkotó kémiai elemek rendszáma. Azokon a helyeken, ahol a röntgensugár jobban át tud hatolni a festményen, a kép sötétebb lesz, mert kisebb atomszámú (rendszámú) anyagok helyezkednek el az adott területen. Ilyenek a szerves felépítésű festékek vagy a vasoxid tartalmú vegyületek nagy része. A fehér festékek ólom és cink tartalma a röntgensugarakat megfogja, vagyis a röntgenképen a felhasznált anyagok eloszlását is mutatja. A pszeudo fekete- fehér ábra egy denzitás térkép is, átfestések esetében, vagyis vastagabb anyaghasználat miatt szintén világosabb területet mutat a röntgenfelvétel.

krisztus.jpg kr_rtg.jpg

Krisztus Pilátus előtt című festmény egyik első színvázlata (mgt). A festmény fatáblára készült, átfestés nincs rajta, így a röntgenkép pszeudo fekete-fehér képet mutat.

A röntgensugarak létrejötte némileg különbözik a közönséges fény létrejöttétől. Amíg a fény esetén a külső, vegyértékelektronok gerjesztése okozza a fénykibocsátást, a röntgen esetén az atomok egyik belső héján lévő elektron gerjesztődik, ezáltal jelentős, egy belső és egy gerjesztett szint különbségének megfelelő energiát nyel el. Amikor az atom belső elektronhéján hely szabadul fel, arra nem a vegyértéksávból, hanem általában a belső elektronhéjakról ugrik be egy-egy elektron, ezzel – mivel a maga helyén újabb üres helyet hagy – elektronugrások jellegzetes sorozatát indítva el (Karakterisztikus sugárzás). A belső héjak közti energia-átmenetek igen nagy energiájúak, ezért a kisugárzott energia sokkal nagyobb, mint a látható tartományba eső fény esetén.
A tanulmányokként készített kompozíciós- és színvázlatok útja ritkán követhető, írásos feljegyzés szinte sosem maradt fenn. Felmerül a kérdés, vajon van-e mód arra, hogy a pár éven belül készült, témában megegyező művek vizsgálatai alapján bizonyos következtetéseket vonjunk le a rétegfelépítés, a színhasználat, a színkeverés festői technikájának megismerésére. A röntgenfelvételen látható szürkeskálán elhelyezkedő árnyalatokból nem ismerhetjük meg az eredetileg alkalmazott színeket; a festékek fémtartalma meghatározza a röntgensugár visszaverődését, illetve annak elnyelését. A világos felületek a nagy fémtartalmú területeket jelentik, így az ólomfehér szinte vakít a röntgenképeken. A figurák arcszíne vagy a gallérok mind-mind tartalmaznak ilyen fehéret, így a látható árnyalatok csalókán, de mégis egy fekete-fehér reprodukció képzetét keltik.

muterem.jpg muterem_rtg.jpg

Balra: Műteremben vázlata, jobbra: Újoncozás talán első vázlata

feleseg.jpg feleseg_rtg.png

Munkácsy feleségének portréja, valamint az alatta elhelyezkedő jelenet röntgentechnikával felderítve

Jelenlegi tapasztalataink alapján Munkácsy festményeinek nagy százaléka saját kezűleg át van festve. Ezt a véleményünket támasztja alá a Békéscsabai Munkácsy Múzeumban végzett vizsgálatunk is; a röntgenvizsgálatok eredményei közül a szalonképek csoportjába tartozó „Pihenés az erdőben” című festmény érdekes történetét mutatom be. A művészi attitűd egyik jellemző megjelenési formája, hogy a legtöbb festőművész a vásznon elkezdett, de be nem fejezett gondolaton képzeletében építette tovább. Sokszor olvashatunk arról Munkácsy levelezésében, hogy állandóan képeinek témáján gondolkozott, teljesen függetlenítve magát akár a műtermi körülményektől is.

Munkácsy gyakran úgy dolgozott, hogy a vászonra festett, feldobott gondolatot, ha át akarta variálni, a legritkább esetben festette tovább a képet az elkezdett vásznon. Ha nem tetszett Munkácsynak az elkezdett motívum, gyakran elővett egy új, vagy már elkezdett kompozícióval rendelkező vásznat, melyen a megjelenítésre váró téma semmilyen formában sem volt látható. Az elkezdett vásznakat sokszor jobbra vagy balra elfordítva használta, ahol az a felvitt, színekkel dolgozó festékréteg csak színes hátteret, egyfajta színes alapozást adott az új festményhez. A röntgenfelvételek alapján Munkácsy műveinek vizsgálatakor egy másodlagos életmű is körvonalazódik, mely alapján megtalálhatjuk egy-egy kidolgozott, kész kompozíció gondolatainak csíráit más művek alatt.

A „Pihenés az erdőben”1 című festmény keletkezési ideje az 1880-as évek közepére tehető. Mint hamarosan látni fogjuk, e kép kiemelt jelentőséget foglal el Munkácsy szalonképeinek sorában. Ez a festmény már Sedelmeyer megrendelésére készült, viaszpecsétje jól látható a festmény hátoldalán. Munkácsy szemrevételezés alapján hasonló anyagokat és festékeket alkalmazott a vizsgált vásznon, mint a korábban elemzett képein azzal a különbséggel, hogy a saját maga által kevert sűrű sötét folyadékot, a bitümöt az 1870-es évek végétől fokozatosan lecserélte a kereskedelmi forgalomba kapható bitumenre. A bitumen ettől az időszaktól kezdve majdnem minden festményén megjelenik kisebb-nagyobb felületeken.2 A festményen megjelenik az ólomfehér tartalmú fehér és a barnáknak, az okkereknek több variációja. A kép szinte monokróm hatást kelt; ezt a monokróm színhasználatot csak a két alak világoskék- rózsaszín visszafogott ruházata és a figurák háttereként szolgáló zöld színű, világos rét enyhíti.

festmeny.jpg rtg.jpg

„Pihenés az erdőben” című festmény normál fényű felvétele. Eredeti cím: Csevegés az erdőben. Jobbra: a festményről készült röntgenkép

A röntgenképen jól látszik, hogy az erdei környezetet megtartva, de később a két eredeti szereplő lefestésével készült a felső festmény. A röntgenképen egy álló nőalak kezében tartott esernyővel, és egy fekvő,- szintén nőalak, kalapban,- helyezkedik el a kép középpontjában. A kép kompozíciója zárt egységet alkot, a figurák kitöltik szinte a képet, így a fák sűrű lombozatával együtt bezárják az erdő távlatát. A szereplők intim közelségben állnak egymással, az érkezés vagy az elindulás pillanatát megragadva került a két figura a vászonra.3

szurke.jpg szines.jpg

Csevegés a parkban, 1887. Reprodukálva Sedelmeyer 1916-ban kiadott albumában. A festményhez tartozó megjegyzés: ismeretlen helyen. Jobbra: A röntgenkép és a normál fotó összehasonlítása jól mutatja a kép átfestését

Sedelmeyert kevéssé érdekelte a művészi szabadság, ami nem tetszett neki vagy eladhatatlannak tartotta, azt nagy valószínűség szerint átkomponáltatta Munkácsyval. Bár az időt megállította a festő az alsó kompozíción, mégis valami feszültséget érzünk a két figura sűrű lombok közé szorítása miatt. Talán ez is lehetett az oka, hogy a Sedelmeyer műkereskedő rendelésére készült festmény átfestésre került.

Az álló hölgy fehér ruhát viselt nagy valószínűség szerint kék gallérral, a fekvő alak ruházata a területen talált nagyobb mennyiségű kadmiumból4 és a röntgenkép kis denzitású tartományának adataiból következtetve sárga tónust mutathatott. A felső festményen látható kékruhát viselő, fekvő nőalakhoz képest nagyobb figura állt az alsó képen. A fekvő figura a röntgenképen érdekes kalapot visel; olyan kürtőkalap szerűséget, mely a kor divatjára volt jellemző. Az álló nőalak nagykarimájú kalapját (röntgenkép alapján) kisebb, karima nélküli kalapra cserélte; a jelenetet az erdő belsejéből egy ligetes tisztásra tette át, mellyel lágyságot és bájosságot adott a hölgyek szituációjának.

cseveges.jpg

A „Csevegés a parkban” című kép figuráinak összehasonlítás a „Pihenés az erdőben” lefestett figuráival. A méretvonalak milliméterre pontos egyezést mutatnak a hölgyek kompozíciós ábrázolása között.

A felső, vagyis látható festmény 430-as szám alatt szerepel a Végvári Lajos féle monográfiában (1958- Akadémiai Kiadó), Sedelmeyer számlakönyvében pedig 94-es tételként. A nyomtatott forrásokra támaszkodva elmondható, hogy az vizsgált festmény szoros kapcsolatban áll a „Csevegés a parkban” című festménnyel, amit Munkácsy 1887-ben átfestett.5

Vagy inkább mondjuk azt, hogy a két kép ugyan az. Sedelmeyer az 1914-ben kiadott könyvébe minden létező fotót belepakolt, így lett kész az első festményalbum Munkácsy műveiből, még olyan áron is, hogy közben Munkácsy átfestette az itt vizsgált képet- képeket.

 

 

1 Sedelmeyer számlakönyve szerint eredeti címe „Csevegés az erdőben”. A képnek létezik egy párdarabja is, az egyik 88x125 cm, a másik, 88x115 cm, ahol feltételezhető, hogy a különböző méret elírás csak.
2 Munkácsy képek esetében nagyon fontos az infravörös tartományról készült felvétel, mivel ezzel a fotótechnikai eljárással lehet a legegyszerűbben kimutatni a szerves anyagok jelenlétét a festményeken. A bitumen az infravörös képen átlátszóvá válik
3 Csevegés a parkban Colpach, 1887 (Sedelmeyer számlakönyv 102-es tétel. Olaj, fa. Végvári féle monográfiában a CLX lapon 446-os számmal reprodukálva. Érdekes, hogy Végvári egy lapra tette az itt vizsgált „Pihenés az erdőben” című festménnyel. (J.j.lent)
4 A kadmiumnak egyéb színmegjelenése is lehet, de a kadmium vöröset és kadmium- bárium sárgát csak a XX. Század 20-as éveiben hozták forgalomba. Az átfestés vastagsága miatt keresztmetszet csiszolat nélkül az eredeti szín nem mondható meg teljes bizonyossággal.
5 Valószínűsíthető, hogy karton alapján készültek a szalonképek „tipikus” nőalakjai, hiszen a vizsgált festményünkön pontosan megegyezik az alakok mérete a másik festmény figuráival. Ugyanezek a figurák (2 fekvő, 1 álló alak esernyővel) jelennek meg a „Három hölgy a parkban” című festményen. (olaj, fa; 114x87 cm , Wanamaker- Philadelphia) VL kat. szám: 429/CLXXVIII

Szólj hozzá!

2020.03.22. 18:40 Festményvizsgálati labor

Itiner hamisítóknak 1. Munkácsy Mihály palettája

Aki olvassa írásaimat, gyakran találkozik olyan szópárral, hogy művészi paletta, vagy a festőművész palettája. Ezt természetesen szó szerint is lehet érteni, azonban itt a festőművészet általhasznált festékek összefoglaló megjelöléséről van szó.

Vagyis a paletta szép színes festékek együttes jelenléte a művész festményein. Az összes szín, amit használt.

Ahhoz, hogy meghatározható legyen a korszakonkénti anyaghasználat, vagy legalább általános képet kapjuk egy művész anyaghasználatáról, nem lég csupán a képeket „tesztelni”, hanem ha erre van lehetőség, akkor a fizikai valójában fennmaradt palettát is meg kell vizsgálni.

Jó esély van arra, hogy a legnagyobb alkotók palettáját az utókor megőrizze fizikai mivoltukban, anélkül, hogy bárki levakarja a művész utolsó munkája után megmaradt festéket.

A művészek palettájának bemutatóját Munkácsy Mihály palettájával kezdünk, melyet a Békéscsabai Munkácsy Múzeumban őriznek.

A szögletes kialakítású darabon nem maradt nagy mennyiségben festék, de elég volt ahhoz, hogy mintavétellel és roncsolásmentes XRF technológiával be lehessen azonosítani a színeket.

paletta.jpg

Munkácsy palettája színek szerint. Kis képek a festékekből vett szemcsemintákat mutatják mikroszkópos felvételeken, 100x nagyítás alatt.

Munkácsy a múzeumban őrzött palettáján a következő festékeket használta: ólomfehér, nápolyisárga, krómsárga, krómnarancs, vörös okker, cinóbervörös, szintetikus vörös lakk, francia ultramarin; a fenti képen jól azonosíthatók a pigmentek alapján is a festékek.

A listát a bitumen zárja. Ennél a tételnél érdemesebb kicsit elidőznünk. Mint ismeretes, a Munkácsy festmények sötétedését a bitüm okozza, mely anyagot Munkácsy nevezte el így. A bitüm különféle gyanták, méhviasz, lenolaj, vasoxid pigment összefőzéséből létrejövő keverék, melynek olajos barna színe eredetileg élettel töltötte meg Munkácsy realista korszakában született műveket. Sajnos ez a saját keverék kb. 15 év alatt tette tönkre Munkácsy fő műveit, e miatt lett „láthatatlan” a Műteremben vagy az Éjjeli csavargók című munka is.

Miután Munkácsy rájött a keverék problémájára, csak igen elenyésző mennyiségben használta, és amennyire tudott, áttért a festészeti bitumen (múmia barna például) alkalmazására.

Munkácsy anyaghasználatáról bővebben itt lehet olvasni: https://www.muveszettortenet.hu/a-munkacsy-festmenyek-sotetedesenek-problemaja/

bitum.jpg

Az Éjjeli csavargók felülete és a saját keverésü bitüm felvételei

Munkácsy által kevert bitüm 3-4 nap alatt teljesen megkeményedett, a száradás előtt langyos állapotban tartva folyamatosan használható volt. A bitüm az egészségre nem volt káros. Aláfestéséből ragyogó fehérekkel lehetett kibontani a témát, a barna tüzű réteg pedig mindent megért Munkácsynak.         
A festményeken ma már csak a világos részek dominálnak, eltűnt a gazdag kolorit, mivel az ólomfehér erős szikkatív hatása miatt csak a fehér felületek tudták megkötni a bitüm keveréket; ezek a felületek így nem burjánzanak, hanem csak szürkülnek a vasoxid miatt, ahogy azt az Éjjeli Csavargók című festmény világosabb területein is láthatjuk.
A barna anyag, mint ismeretes, igen hamar elvesztette mély, olajosbarna tüzét. A bitümmel készített festményeket ért vízpára, a levegő páratartalma mind befolyással van a festmények felületének állagára, ahogy a hideg-meleg váltakozás is, mely egyre több repedést indukál a felületen. A bitüm a különböző kémiai kölcsönhatások miatt elkezdett változni. Ilyen változás a felületen bekövetkező szappanosodás folyamata is, mely szürke rétegként jelenik meg a festmények felületén, ezt a bitüm egyik komponense okozta.
A felületi szürke réteg nehezen, de eltávolítható; a folyamat azonban megállíthatatlan.

zaloghaz.jpg

A Zálogház című festmény tisztítás előzz és után, valamint a "kiindulási" állapot

Ez a szürke réteg egy félig áteresztő hártyát képez, mely a vízpárát csak befelé engedi, s így a felület mélyén a víz újra reakcióba lép a vízoldható gyantákkal, melyek a nedvességet megkötik, duzzadnak, majd lefogynak. A masszához kevert vasoxid tartalmú pigmentek oxidálódnak, a félig áteresztő hártya alatt egyfajta rozsdásodás indul el, mely a vasoxid vegyületet még sötétebbé változtatja; hiszen a duzzadt vízoldható gyanták folyamatos nedvességet biztosítanak az oxidációhoz.
A művek állagromlásánál a méhviasz jelenléte is nagyon fontos, mely meleg hatására elveszti alakját, hidegben pedig reped; a gyantákkal keverve hasad, szigeteket alkot, így a krokodilbőr szerű megjelenés a méhviasz miatt is látható.

Munkácsy festményeinek egyediségét így az általa kevert massza határozza meg a színek használata mellett. A paletták azonosításánál érdemes azt a tényt is átgondolni, az adott művész milyen korszakban tanulta a festészetet és kinek volt tanítványa. Munkácsy így akármennyire is haladó volt festészetében, anyaghasználata nem tudott megújulni. Miután saját műveinek haláltusáját végignézte, megpróbálta anyagait lecserélni olyan festékekre, melyek nem annyira reaktívak, nem színeződnek el másik festékkel való keverés során. Realista korszaka után palettája elvesztette tüzességét, így néha-néha még elővette a kedvenc bitümjét, keverte cinóberrel, ólomfehérrel, bármivel, azonban már a festészeti bitüm is a színei között szerepelt.

„Sok bitümöt kentem szét ezen, de csak hadd szidják a bitümömet, mi értettük egymást.” mondta saját anyaghasználatáról Munkácsy

 

Szólj hozzá!

2020.03.08. 10:14 Festményvizsgálati labor

Mindent Rónairól…Vagy az ő hamisítójáról

Címkék: festmény aukció hamis eredeti másolat szakvélemény aukciósház rippl rónai Rippl- Rónai festményvizsgálat titánfehér bevizsgálás

 

menetelo.jpg

Menetelő francia katonák; 19910 körül. (55 M FT)

Sokunkat meglepett, mikor Rippl-Rónai József eddig „lappangó fő műve” fő művé lépett elő oly módon, hogy fő művé vált egy eladás során és olyan múzeumba került a határon túlon, ahol fő műveket őriznek. (A festmény, hadd idézzek az Artportal cikkéből; „már az ötödik munka Rippl-Rónaitól a d’Orsay gyűjteményében.”

És bár ezek után csak örülhetnénk, és büszkék lehetnék nagy, nemzeti festőnkre, hogy ilyen rangos helyen „lóg” az ő fő műve, felmerül a kétség másokban, hogy itt egy Rippl-Rónai hamisító fő művéről van inkább szó. A szakértő egy analógiát mutat be a Menetelő katonák lehetséges párdarabjáról, melyet 350 ezer forintért árulnak (véleménye szerint hamis darabként), a Francia múzeum által megvásárolt darab értékének 150.-ed részéért.

Rosszul eltalált „modor”, elnagyolt kézjegy, amatőr felületkezelés, remekművek alkotására képes művészhez mérve gyenge ecsetvonások – csak néhány a festményhamisítványokat lebuktató lehetséges ismertetőjegyek közül. Horváth János Milán művészettörténész, a leghamisítottabb magyar festő, Rippl-Rónai József szakértője” Forrás: http://valasz.hu/kultura/egy-mukereskedo-csak-akkor-nevezheti-magat-annak-ha-vett-mar-hamisitvanyt-66523

Eredeti hamisítvány, de legalább hiteles

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a művek eredetiségében, hiszen ahány szem, annyi féle látás. És annyi féle vélemény. Van fővárosi vélemény, meg vidéki is, van táv-vélemény és van személyes is. Készül fotó alapján és készül úgy is, ha megfizetik.

Magyarországon az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni. Pikírt vélemény, de igaz: egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.” folytatja tovább az írás, feltárva a művészettörténeti igényt bizonyos képek „megszületéséről”. folytatja a híres szakértő a fent bemutatott cikkben.

 menetelo_ez_is.jpg

Menetelő látványosság (ezt a címet én találtam ki…) 1990 körül

Nagy dilemma. És éveket is el lehetne vitatkozni az eredetiség kérdésén, de inkább jobb rövidre zárni a kérdést. Szerintem. Vajon hány százaléka hamis az elmúlt 30 évben előkerült Rippl- Rónai festményeknek?

Anyagvizsgálat

Nézzünk meg pár „fő művet” Rippl-Rónainak hitelesítve. Természetesen én csak tényeket írok le, és eredményeket mutatok be. A mérési eredményeket nem kommentálom, de összefoglalom előre is.

A titánfehér festék az olajfesték komponenseként az 1920-as években terjedt el. A titánfehér tartalmú pasztelt 1927-ben szintetizálták, így a titánfehér tartalmú kréta megjelenése kizárható Rippl-Rónai pasztell képeken, de még az olajképeken is elég necces, mert mint megtanultuk, Rónai 1912 után nem festett olajfestékkel.

A titánfehér után szóba kell hoznunk a kék és zöld festékeket, melyek 1940-es évek elejétől ftalocianin tartalmúak; egy réz atomhoz kapcsolják a szerves komponenseket, így a réz kismértékben azonosítható csak a felületen.

Az a csúnya radioaktív szennyeződés meg ugye csak a II. VH után került a légkörbe, azóta is ott van és mennyisége egyre növekszik. Rubídium, stroncium, cirkónium, molibdén együttes jelenléte már erős aggódásra adhat okot, hogy a vizsgált képet egy másik Rippl-Rónai festhette inkább…

És mivel az ólomfehér erősen toxikus festék, ez a másik, kortárs Rippl-Rónai nem is használta a képein, nehogy megbetegedjen. Így ezeken a munkákon a kalciumos vagy cinkfehéres bázisú titánfehér került alkalmazásra, és így a másik Rippl-Rónainak nem is kellett félnie, hogy esetleg valamilyen mérgezést kap az ecsetkezeléstől.

Nézzünk meg pár képet a Festményvizsgálati Laborba behozott Rippl-Rónai képek közül.

Elrettentő példák

A képek származásáról mit sem tudunk, nem tudjuk, ki, mikor és mennyiért vette. De azt tudjuk már, hogy melyik Rippl-Rónai NEM festette.

Mert hát a mi „egyes számú” Rónaink csak Rónaiként írt alá, így nem is számít hamisításnak, ha esetleg Rónai Anella, a művész nevelt lánya a saját „Rónai” nevét írja egy műre. És miért ne szignálhatná saját művét saját néven? Ja, hogy hasonlít a papa munkáira a festmény? Ejnye… Ez eszembe sem jutott…

hatha_hata.jpg

Hátakt enteriőrben (szerintem jó cím) és a mérési eredmény táblázata

hatakt_xrf.png

 Persze azt, hogy ezt a képet Rónai Anella festette, nem tudom alátámasztani, azonban az anyagvizsgálat eredménye teljesen egyértelműen kizárja az „egyes számú” Rónai szerzőségét. Mert az anyagvizsgálat egyértelműsítette, hogy a festmény 1950 után készült…

Másik kedvenc festményem az állítólag az 1900-as évek elejéről egy konyhabelsőt ábrázoló „Rónai”, melynek előtörténete szintén nem ismert, a Laborba 2015-ben került. Az anyagvizsgálat eredménye a festmény születése után 25 évvel is sokkoló volt, a festőnk talán rosszul saccolta be a vélt dátumot (Vissza a jövőbe…), így az eredetileg vélt datáláshoz (1900) még 90-et hozzá kellett csapnunk, mint keletkezési idő.

masik_konyhaban2.jpg
konyha_xrf.png
Nagyi a konyhában (munkacím) részlete és a mérési pontok eredményei. A titánfehér a fő komponense a festménynek.

Rafinált hamisítvány

Ha a fenti hamisítványok nem voltak elég rafináltak a kedves olvasónak, az alábbi esettel biztosan meg lesz elégedve… Ahogy idéztem a szakértőtől a cikk elején, „a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni.”

Ebben az esetben a kép meg is volt, szép is volt, de egy nagy művészi csavarral a szerző cserélődött ki nagy erővel. Így lett Jean Béraud munkájából Rippl-Rónai József Párizsi jelenetet ábrázoló alkotása, mely bár a legmodernebb festékekkel készült, mégis megpróbálta a tulajdonos levédetni… Bár azóta tudjuk, hogy erről legalább „hivatalosan” is kiderült, hogy hamis.

Kár érte. És az össze Rónaiért kár… A művész életműve hígul, az eredeti képek meg lehet, hogy hamis jelzőt kapnak, mert éppen szúrja a szemét a műkereskedelemnek és nem érdeke elfogadni.

Tanmese. Ennyi. Csattanó nincs…

jean.png nem_jean.png

Jean Béraud: Párizsi részlet és Rippl Rónai József (?): Hommage a Jean Béraud  

 

Szólj hozzá!