- festményvizsgálat -

Aki olvassa írásaimat, gyakran találkozik olyan szópárral, hogy művészi paletta, vagy a festőművész palettája. Ezt természetesen szó szerint is lehet érteni, azonban itt a festőművészet általhasznált festékek összefoglaló megjelöléséről van szó.

Vagyis a paletta szép színes festékek együttes jelenléte a művész festményein. Az összes szín, amit használt.

Ahhoz, hogy meghatározható legyen a korszakonkénti anyaghasználat, vagy legalább általános képet kapjuk egy művész anyaghasználatáról, nem lég csupán a képeket „tesztelni”, hanem ha erre van lehetőség, akkor a fizikai valójában fennmaradt palettát is meg kell vizsgálni.

Jó esély van arra, hogy a legnagyobb alkotók palettáját az utókor megőrizze fizikai mivoltukban, anélkül, hogy bárki levakarja a művész utolsó munkája után megmaradt festéket.

A művészek palettájának bemutatóját Munkácsy Mihály palettájával kezdünk, melyet a Békéscsabai Munkácsy Múzeumban őriznek.

A szögletes kialakítású darabon nem maradt nagy mennyiségben festék, de elég volt ahhoz, hogy mintavétellel és roncsolásmentes XRF technológiával be lehessen azonosítani a színeket.

Munkácsy palettája színek szerint. Kis képek a festékekből vett szemcsemintákat mutatják mikroszkópos felvételeken, 100x nagyítás alatt.

Munkácsy a múzeumban őrzött palettáján a következő festékeket használta: ólomfehér, nápolyisárga, krómsárga, krómnarancs, vörös okker, cinóbervörös, szintetikus vörös lakk, francia ultramarin; a fenti képen jól azonosíthatók a pigmentek alapján is a festékek.

A listát a bitumen zárja. Ennél a tételnél érdemesebb kicsit elidőznünk. Mint ismeretes, a Munkácsy festmények sötétedését a bitüm okozza, mely anyagot Munkácsy nevezte el így. A bitüm különféle gyanták, méhviasz, lenolaj, vasoxid pigment összefőzéséből létrejövő keverék, melynek olajos barna színe eredetileg élettel töltötte meg Munkácsy realista korszakában született műveket. Sajnos ez a saját keverék kb. 15 év alatt tette tönkre Munkácsy fő műveit, e miatt lett „láthatatlan” a Műteremben vagy az Éjjeli csavargók című munka is.

Miután Munkácsy rájött a keverék problémájára, csak igen elenyésző mennyiségben használta, és amennyire tudott, áttért a festészeti bitumen (múmia barna például) alkalmazására.

Munkácsy anyaghasználatáról bővebben itt lehet olvasni: https://www.muveszettortenet.hu/a-munkacsy-festmenyek-sotetedesenek-problemaja/

Az Éjjeli csavargók felülete és a saját keverésü bitüm felvételei

Munkácsy által kevert bitüm 3-4 nap alatt teljesen megkeményedett, a száradás előtt langyos állapotban tartva folyamatosan használható volt. A bitüm az egészségre nem volt káros. Aláfestéséből ragyogó fehérekkel lehetett kibontani a témát, a barna tüzű réteg pedig mindent megért Munkácsynak.         
A festményeken ma már csak a világos részek dominálnak, eltűnt a gazdag kolorit, mivel az ólomfehér erős szikkatív hatása miatt csak a fehér felületek tudták megkötni a bitüm keveréket; ezek a felületek így nem burjánzanak, hanem csak szürkülnek a vasoxid miatt, ahogy azt az Éjjeli Csavargók című festmény világosabb területein is láthatjuk.
A barna anyag, mint ismeretes, igen hamar elvesztette mély, olajosbarna tüzét. A bitümmel készített festményeket ért vízpára, a levegő páratartalma mind befolyással van a festmények felületének állagára, ahogy a hideg-meleg váltakozás is, mely egyre több repedést indukál a felületen. A bitüm a különböző kémiai kölcsönhatások miatt elkezdett változni. Ilyen változás a felületen bekövetkező szappanosodás folyamata is, mely szürke rétegként jelenik meg a festmények felületén, ezt a bitüm egyik komponense okozta.
A felületi szürke réteg nehezen, de eltávolítható; a folyamat azonban megállíthatatlan.

A Zálogház című festmény tisztítás előzz és után, valamint a "kiindulási" állapot

Ez a szürke réteg egy félig áteresztő hártyát képez, mely a vízpárát csak befelé engedi, s így a felület mélyén a víz újra reakcióba lép a vízoldható gyantákkal, melyek a nedvességet megkötik, duzzadnak, majd lefogynak. A masszához kevert vasoxid tartalmú pigmentek oxidálódnak, a félig áteresztő hártya alatt egyfajta rozsdásodás indul el, mely a vasoxid vegyületet még sötétebbé változtatja; hiszen a duzzadt vízoldható gyanták folyamatos nedvességet biztosítanak az oxidációhoz.
A művek állagromlásánál a méhviasz jelenléte is nagyon fontos, mely meleg hatására elveszti alakját, hidegben pedig reped; a gyantákkal keverve hasad, szigeteket alkot, így a krokodilbőr szerű megjelenés a méhviasz miatt is látható.

Munkácsy festményeinek egyediségét így az általa kevert massza határozza meg a színek használata mellett. A paletták azonosításánál érdemes azt a tényt is átgondolni, az adott művész milyen korszakban tanulta a festészetet és kinek volt tanítványa. Munkácsy így akármennyire is haladó volt festészetében, anyaghasználata nem tudott megújulni. Miután saját műveinek haláltusáját végignézte, megpróbálta anyagait lecserélni olyan festékekre, melyek nem annyira reaktívak, nem színeződnek el másik festékkel való keverés során. Realista korszaka után palettája elvesztette tüzességét, így néha-néha még elővette a kedvenc bitümjét, keverte cinóberrel, ólomfehérrel, bármivel, azonban már a festészeti bitüm is a színei között szerepelt.

„Sok bitümöt kentem szét ezen, de csak hadd szidják a bitümömet, mi értettük egymást.” mondta saját anyaghasználatáról Munkácsy

Menetelő francia katonák; 19910 körül. (55 M FT)

Sokunkat meglepett, mikor Rippl-Rónai József eddig „lappangó fő műve” fő művé lépett elő oly módon, hogy fő művé vált egy eladás során és olyan múzeumba került a határon túlon, ahol fő műveket őriznek. (A festmény, hadd idézzek az Artportal cikkéből; „már az ötödik munka Rippl-Rónaitól a d’Orsay gyűjteményében.”

És bár ezek után csak örülhetnénk, és büszkék lehetnék nagy, nemzeti festőnkre, hogy ilyen rangos helyen „lóg” az ő fő műve, felmerül a kétség másokban, hogy itt egy Rippl-Rónai hamisító fő művéről van inkább szó. A szakértő egy analógiát mutat be a Menetelő katonák lehetséges párdarabjáról, melyet 350 ezer forintért árulnak (véleménye szerint hamis darabként), a Francia múzeum által megvásárolt darab értékének 150.-ed részéért.

„Rosszul eltalált „modor”, elnagyolt kézjegy, amatőr felületkezelés, remekművek alkotására képes művészhez mérve gyenge ecsetvonások – csak néhány a festményhamisítványokat lebuktató lehetséges ismertetőjegyek közül. Horváth János Milán művészettörténész, a leghamisítottabb magyar festő, Rippl-Rónai József szakértője” Forrás: http://valasz.hu/kultura/egy-mukereskedo-csak-akkor-nevezheti-magat-annak-ha-vett-mar-hamisitvanyt-66523

Eredeti hamisítvány, de legalább hiteles

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a művek eredetiségében, hiszen ahány szem, annyi féle látás. És annyi féle vélemény. Van fővárosi vélemény, meg vidéki is, van táv-vélemény és van személyes is. Készül fotó alapján és készül úgy is, ha megfizetik.

„Magyarországon az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni. Pikírt vélemény, de igaz: egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.” folytatja tovább az írás, feltárva a művészettörténeti igényt bizonyos képek „megszületéséről”. folytatja a híres szakértő a fent bemutatott cikkben.

Menetelő látványosság (ezt a címet én találtam ki…) 1990 körül

Nagy dilemma. És éveket is el lehetne vitatkozni az eredetiség kérdésén, de inkább jobb rövidre zárni a kérdést. Szerintem. Vajon hány százaléka hamis az elmúlt 30 évben előkerült Rippl- Rónai festményeknek?

Anyagvizsgálat

Nézzünk meg pár „fő művet” Rippl-Rónainak hitelesítve. Természetesen én csak tényeket írok le, és eredményeket mutatok be. A mérési eredményeket nem kommentálom, de összefoglalom előre is.

A titánfehér festék az olajfesték komponenseként az 1920-as években terjedt el. A titánfehér tartalmú pasztelt 1927-ben szintetizálták, így a titánfehér tartalmú kréta megjelenése kizárható Rippl-Rónai pasztell képeken, de még az olajképeken is elég necces, mert mint megtanultuk, Rónai 1912 után nem festett olajfestékkel.

A titánfehér után szóba kell hoznunk a kék és zöld festékeket, melyek 1940-es évek elejétől ftalocianin tartalmúak; egy réz atomhoz kapcsolják a szerves komponenseket, így a réz kismértékben azonosítható csak a felületen.

Az a csúnya radioaktív szennyeződés meg ugye csak a II. VH után került a légkörbe, azóta is ott van és mennyisége egyre növekszik. Rubídium, stroncium, cirkónium, molibdén együttes jelenléte már erős aggódásra adhat okot, hogy a vizsgált képet egy másik Rippl-Rónai festhette inkább…

És mivel az ólomfehér erősen toxikus festék, ez a másik, kortárs Rippl-Rónai nem is használta a képein, nehogy megbetegedjen. Így ezeken a munkákon a kalciumos vagy cinkfehéres bázisú titánfehér került alkalmazásra, és így a másik Rippl-Rónainak nem is kellett félnie, hogy esetleg valamilyen mérgezést kap az ecsetkezeléstől.

Nézzünk meg pár képet a Festményvizsgálati Laborba behozott Rippl-Rónai képek közül.

Elrettentő példák

A képek származásáról mit sem tudunk, nem tudjuk, ki, mikor és mennyiért vette. De azt tudjuk már, hogy melyik Rippl-Rónai NEM festette.

Mert hát a mi „egyes számú” Rónaink csak Rónaiként írt alá, így nem is számít hamisításnak, ha esetleg Rónai Anella, a művész nevelt lánya a saját „Rónai” nevét írja egy műre. És miért ne szignálhatná saját művét saját néven? Ja, hogy hasonlít a papa munkáira a festmény? Ejnye… Ez eszembe sem jutott…

Hátakt enteriőrben (szerintem jó cím) és a mérési eredmény táblázata

 Persze azt, hogy ezt a képet Rónai Anella festette, nem tudom alátámasztani, azonban az anyagvizsgálat eredménye teljesen egyértelműen kizárja az „egyes számú” Rónai szerzőségét. Mert az anyagvizsgálat egyértelműsítette, hogy a festmény 1950 után készült…

Másik kedvenc festményem az állítólag az 1900-as évek elejéről egy konyhabelsőt ábrázoló „Rónai”, melynek előtörténete szintén nem ismert, a Laborba 2015-ben került. Az anyagvizsgálat eredménye a festmény születése után 25 évvel is sokkoló volt, a festőnk talán rosszul saccolta be a vélt dátumot (Vissza a jövőbe…), így az eredetileg vélt datáláshoz (1900) még 90-et hozzá kellett csapnunk, mint keletkezési idő.

Nagyi a konyhában (munkacím) részlete és a mérési pontok eredményei. A titánfehér a fő komponense a festménynek.

Rafinált hamisítvány

Ha a fenti hamisítványok nem voltak elég rafináltak a kedves olvasónak, az alábbi esettel biztosan meg lesz elégedve… Ahogy idéztem a szakértőtől a cikk elején, „a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni.”

Ebben az esetben a kép meg is volt, szép is volt, de egy nagy művészi csavarral a szerző cserélődött ki nagy erővel. Így lett Jean Béraud munkájából Rippl-Rónai József Párizsi jelenetet ábrázoló alkotása, mely bár a legmodernebb festékekkel készült, mégis megpróbálta a tulajdonos levédetni… Bár azóta tudjuk, hogy erről legalább „hivatalosan” is kiderült, hogy hamis.

Kár érte. És az össze Rónaiért kár… A művész életműve hígul, az eredeti képek meg lehet, hogy hamis jelzőt kapnak, mert éppen szúrja a szemét a műkereskedelemnek és nem érdeke elfogadni.

Tanmese. Ennyi. Csattanó nincs…

Jean Béraud: Párizsi részlet és Rippl Rónai József (?): Hommage a Jean Béraud  

A pasztell technikával készült kalapos...

Egy festmény megítélése sokat tud változni. A kezdeti lelkesedés, a megtalálás öröme, a kincsvadászat tud néha zűrt okozni, néha még olyan nagyot is, hogy a végén magát a szerzőt kell likvidálni.

Lássuk.

A szakértő és a vizsgált mű 2013-ban, Kaposváron. Tavasszal. Amikor még eredeti volt a kép

Adott egy fekete ruhás nő. És hozzá a szerző. Természetesen Rippl-Rónai. És a kép története.

E cikkhez nem teszek kommentet. Csak a tényeket idézem különböző „szaklapokból”. Olvasás közben mindenképp érdemes figyelni a dátumokat, mert 8 hónap kellett, hogy a festmény megromoljon, mint egy befőtt…

„IGAZI KINCS ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA”… ! írja a

Kultúrpart 2013. 04.04-én. A cikk futótűzként terjedt a magyar médiában, divatosan mondva Rónai- cunamit okozva a művészettörténet rajongói táborában. Igen, még előkerülhetnek lappangó darabok!

„Kaposváron látható Rippl-Rónai József Fekete kalapos nő című festménye, amely hosszú évtizedek után került vissza az országba.”

Dörömböző Ferenc, a kaposvári Art Galéria vezetője csütörtökön elmondta, ahogy a Rippl-Rónainak tulajdonított pasztell értékesítésére nem terveznek aukciót. A 22 millió forintos alapáron kínált kép április 30-ig látható a galériában, addig bárki megveheti. Amennyiben a Fekete kalapos nő április végéig nem kelne el, a tervek szerint még egy hónapig Kaposváron állítanák ki - fűzte hozzá a galériavezető.

A Kaposvári Újság írása szerint a honi művészettörténészek, Rippl-Rónai szakértők a Fekete kalapos nő című képet igazi kuriózumnak nyilvánították. A pasztellképet 1897-ben mutatták be Párizsban, majd az első kiállítás után egy francia műgyűjtő tulajdonából - vásárlás útján - egy bécsi magánkollekcióba került a kép. A pasztell több mint nyolcvan évig egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse volt, aki nemrég eladta, így került vissza Magyarországra, majd egy újabb vásárlás után most Kaposvárra.

A lapnak Horváth János Milán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának művészettörténésze, Rippl-Rónai egyik legnevesebb hazai ismerője elmondta, hogy a mű Rippl-Rónai párizsi, úgynevezett fekete korszakában készült, miután a művész a szecesszió felé fordult. Bármennyire is kiemelkedő művészetében a "fekete korszak", ebből az időből viszonylag kevés alkotása maradt fenn. Maga a "fekete korszak" megnevezés is Rippl-Rónaitól származik, utalva arra, hogy mindig a feketéből indult ki. A most Kaposvárra került kép a maga nemében igazi kuriózumnak számít az életműben - mondta a Kaposvári Újságnak a művészettörténész.”

A lelkesedés nem csökkent, az MTI forrás szabadon átfogalmazható, a szenzáció meg mégiscsak szenzáció…

Magyar múzeumok; 2013, 04. 04

http://archiv.magyarmuzeumok.hu/targy/1140_fekete_kalapos_no

„Fekete kalapos nő - ELADÓ

Kaposváron látható a hónap végéig Rippl-Rónai József „Fekete kalapos nő” című, szakértők szerint kuriózumnak számító festménye. És eladó.

A Fekete kalapos nő hosszú évtizedek után került újra vissza Magyarországra - számolt be a hírről ma több kaposvári honlap is. Dörömböző Ferenc, a kaposvári Art Galéria vezetője az MTI-nek csütörtökön elmondta, hogy a Rippl-Rónainak tulajdonított pasztell értékesítésére nem terveznek aukciót. A 22 millió forintos alapáron kínált kép április 30-ig látható a galériában, addig bárki megveheti. Amennyiben a Fekete kalapos nő április végéig nem kelne el, a tervek szerint még egy hónapig Kaposváron állítanák ki - fűzte hozzá a galériavezető.

A magyarországi művészettörténészek és Rippl-Rónai szakértők szerint a Fekete kalapos nő igazi kuriózum. A pasztellképet 1897-ben mutatták be Párizsban, majd az első kiállítás után egy francia műgyűjtő tulajdonából vásárlással egy bécsi magángyűjtő kollekciójába került. A pasztell több mint nyolcvan évig volt egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse, aki nemrég adta le – így került újra Magyarországra, majd egy újabb vásárlást követően Kaposvárra.

Horváth János Milán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának művészettörténésze, Rippl-Rónai egyik legnevesebb hazai ismerője elmondta, hogy a mű Rippl-Rónai párizsi, úgynevezett fekete, szecessziós korszakában készült. Viszont bármennyire is kiemelkedő művészetében a „fekete korszak”, csak viszonylag kevés alkotása maradt fenn. A „fekete korszak” megnevezés is Rippl-Rónaitól származik, ami arra utal, hogy mindig a feketéből indult az alkotás során. Horváth János Milán  megerősítette, hogy a Fekete kalapos nő a maga nemében valóban igazi kuriózum Rippl-Rónai életművében…”

És alig telt el pár nap, már csak azért is ellenállt a szakértők serege, s bulvárcikk formájában ennek hangot is adtak…

Blikk, 2013. 04.07

https://www.blikk.hu/aktualis/a-szakertok-is-azon-vitaznak-igazi-vagy-hamis-ez-a-rippl-ronai-kep/my3wghl

A szakértők is azon vitáznak: Igazi vagy hamis ez a Rippl-Rónai-kép?

Kaposvár - Vihart kavart művészettörténész körökben a napokban szenzációs Rippl-Rónai-műremekként bemutatott Fekete kalapos nő.

A Fekete kalapos nőre két jelentkező is akadt

„A festményt a kaposvári Art Galéria és Aukciósház tulajdonosa, Dörömböző Ferenc vásárolta meg, állította ki és kínálja 22 millió forintért. A képről a galéria vezetője szerint a legnevesebb honi Rippl-Rónai-szakértők azt mondták, kétségtelenül eredeti, Horváth János Milán művészettörténész szerint viszont egyértelműen hamisítvány.

– Amikor csak üvegen keresztül láttam a képet, akkor engem is megtévesztett. Ám nem hagyott nyugodni a dolog: szinte milliméterről milliméterre átvizsgálva a festményt rájöttem, hogy nem lehet Rippl-Rónai – szögezte le a szakember. – A pasztellkrétával készített képen kellene hogy legyenek apró kipergések, de ezeknek nincs nyoma. Az arc részleteit kinagyítva egyértelműen látszik, hogy nincsenek meg a jellegzetes Rippl-Rónai-jegyek. De a szignatúra sem stimmel – summázta Horváth János.

Dörömböző Ferenc kikérte magának, hogy bárki is kétségbe vonja a mű eredetét. – A művész legnevesebb hazai kutatói állították ki a bizonyítványát. Azt gondolom, hogy egyszerű szakmai sértődöttségről van szó. Horváth úr korábban azt gondolta, hogy sikerült beazonosítania a képen szereplő nőalakot. Azt mondta, Rippl-Rónai skót festő barátjának kedvesét, Yvonne-t festette meg, aki mellesleg III. Napóleon eltitkolt lánya volt. Kiderült, hogy ez lehetetlen, s szerintem emiatt támadja most a képet az úr. Ez a kép eredeti! – jelentette ki a galériatulajdonos.

Megkérdeztünk egy szakértőt, aki kézben tartotta a Fekete kalapos nőt. Ő, bár azt kérte, ne nevezzük meg, a véleményét szívesen elmondta. – Tény, hogy egy ilyen korú, elvileg 1893-ban készült, vagyis több mint százéves pasztellképnél a széleken már látszódnia kellene valamiféle károsodásnak. Ezen a festményen nincs ilyen, semmilyen kopottság nem tapasztalható. Ám ez lehet attól is, hogy körbevágták az eredeti vásznat. Ami még gyanúba keverheti a festményt, az a nyomott ár: Rippl-Rónai képei manapság nagyon keresettek, kelt már el alkotása több százmillió forintért is. Ráadásul ez a kép az úgynevezett fekete korszakából származik, amelyikből igen kevés darab van – sorolta a szakember.”

Remélem, ez az érvelés Önöket is meggyőzte…

A történet újabb csavart vett, eképpen… remélem, tudják követni…

Kiderült: Valódi ez a Rippl-Rónai

Blikk, 2013. 07.21.

https://www.blikk.hu/aktualis/kiderult-valodi-ez-a-rippl-ronai/dve96bq

„Kaposvár - Hivatalosan is Rippl-Rónai József (1861 - 1927) festette a Fekete kalapos nő címet viselő festményt, amit 22 millió forintért árul egy kaposvári galéria.

Hónapokig vitáztak a szakemberek azon, hogy eredeti-e a Fekete kalapos nő (Fotó: Varga György)

Az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vette a képet, amely hivatalos igazolásnak számít arról, hogy az alkotás eredeti – közölte Dörömböző Ferenc (47), a galéria tulajdonosa.

Korábban Horváth János Milán művészettörténész vonta kétségbe az alkotás eredetiségét. Szerinte ugyanis pasztellkrétával készített képen kellene hogy legyenek apró kipergések, de ezeknek nincs nyoma, és hiányolta róla a Rippl-Rónai-jegyeket is.

Dörömböző Ferenc ezután hitelesítési vizsgálatnak vetette alá a Fekete kalapos nőt. Nem rég érkezett meg a szakvélemény, amely alapján a műtárgyfelügyelet és a Magyar Nemzeti Galéria is nyilvántartásba vette a képet. A festmény kiviteli engedélyt is kapott, és a galéria tulajdonosa szerint már el is vinné egy floridai vevő 18 millió forintért. Ám a galéria 22 milliót szeretne kapni érte.

A képet 1893-ban festette a Rippl-Rónai József, még az úgynevezett fekete korszakában. 1897-ben állították ki először egy párizsi szalonban. Ezután 50 évig egy osztrák műgyűjtő tulajdona volt. A galéria a közelmúltban egy magyar nőtől vásárolta meg.”

Ez az információ már számomra is többet adott, mint amennyit fel tudtam dolgozni. Már éppen csalódni készültem magamban, hogy nem lelkesedem kellőképpen a festményért, mikor 5 hónap múlva teljesen megfordult a széljárás, s beváltásra került hamarosana belengetett 22 millió Ft, csak rácsok mögött.

Előtte egy kis intermezzo:

Nem védett a Rippl-kép

2013.08.09

„A "Fekete kalapos fiatal nő" nem szerepel a védetté nyilvánított kulturális javak között. Így döntött az illetékes műtárgyfelügyeleti iroda.

A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája közleményben hangsúlyozza, hogy a sajtóban megjelentekkel ellentétben a szervezet a festmény védetté nyilvánítása ügyében nem folytatott és nem is folytat eljárást.

A Magyar Távirati Irodának eljuttatott tájékoztatás szerint: "a tulajdonos védési javaslatát a hatóság elutasította, ugyanakkor a festmény adatait a közigazgatási eljárás részeként nyilvántartásba vette. Később a tulajdonos kérelmére engedélyezte a kép kivitelét külföldre. A kiviteli eljárás nem a műtárgy eredetét, alkotóját, korát, értékét vizsgálja, hanem azt, hogy a tárgy kivihető-e az országból. Ezt a kiállított engedély és műtárgykísérő igazolás egyértelműen tartalmazza" - olvasható a közleményben, amely emlékeztet arra, hogy a Műtárgyfelügyeleti Iroda elsőfokú örökségvédelmi hatóságként szakértői tevékenységet nem végez, eljárásaiban a jogszabály alapján meghatározott szakértők működnek közre.

A központ közleményében arra reagált, hogy Dörömböző Ferenc, a Rippl-Rónai Józsefnek tulajdonított képet áruló kaposvári Art Galéria vezetője a sajtóval azt közölte, hogy az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vette a festményt, szerinte ez "hivatalos igazolásnak" számít az alkotás eredetiségét illetően.

A Fekete kalapos fiatal nő című képet tavasszal mutatták a kaposvári Art Galériában. Akkor a Rippl-Rónai szakértők "igazi kuriózumnak" nyilvánították a pasztellképet, amelyet 1897-ben mutattak be Párizsban. A kép az első kiállítás után egy francia  műgyűjtő tulajdonából - vásárlás útján - egy bécsi magánkollekcióba került. A pasztell több mint nyolcvan évig egy osztrák műgyűjtő féltve őrzött kincse volt, aki nemrég eladta, így került vissza Magyarországra, majd egy újabb vásárlás után Kaposvárra."

 Majd 4 hónap mulva így folytatódott a történet…

„Börtönt ért a hamis Rippl-Rónai

Válasz, 2013.12.04

http://valasz.hu/itthon/bortont-ert-a-hamis-rippl-ronai-71014

Ismert kaposvári régiségkereskedőt helyeztek előzetes letartóztatásba, aki többek között hamisított Aba-Novák Vilmos-, Mednyánszky László- és Rippl-Rónai József-festményekkel, valamint Kovács Margit-kerámiákkal verte át ügyfeleit. A kacifántos ügybe akár több, jó nevű művészettörténész is belebukhat, hiszen sokszor éppen a hamisított műkincseket erősítették álpedigrével, szakértői igazolásokkal.

A Somogy Megyei Főügyészség annyit erősített meg, hogy a férfit az ügyészség javaslatára helyezték előzetesbe még pénteken, mivel úgy ítélték meg, hogy fennállt a bűnismétlés veszélye. A Kaposváron közismert műkincskereskedő néhány hónapja azzal állt a sajtó elé, hogy a galériájában egy fekete kalapos nőt ábrázoló festményt akár 22 millió forintért is megvenné egy magát megnevezni nem kívánó külföldi vásárló. A képet, ahogy D. Ferenc a sajtónak elmondta, nem más, mint a világhírű kaposvári festőművész Rippl-Rónai József festette. (Az úgynevezett fekete korszakából való.)

Az eddig sosem látott - 22 millió forintra beárazott - kép valódiságát többen vitatták. Akkor a Heti Válasz Online-nak elsőként Horváth János, a Somogy Megyei Múzeum művészettörténésze, az ország legkiválóbb Rippl-Rónai szakértője határozottan állította, hogy a festmény hamisítvány. (a cikk szerzőjének megjegyzése: 2013. 07. 26.-án nyilatkozta ez a szakértő, előtte pár hónappal kiállít a kép mellett, ahogy az írás elején olvastuk…)A tulajdonos egy kiviteli engedélyre hivatkozva a helyi és az országos sajtó egy részét megtévesztette és elhitette, hogy eredeti műalkotás van a birtokában, ennek azonban semmi alapja nem volt - mondta a művészettörténész. Ha valóban eredeti lett volna a kép, akkor levédetik, nyilvántartásba veszik, és korántsem kapott volna ilyen könnyen kiviteli engedélyt. Horváth János még azt is megkockáztatta, hogy a Rippl-Rónainak tulajdonított festmény egy éven belül készült. Ezt elmondta a tulajdonosnak is, miután felkérte, hogy vizsgálja meg a képet.

Rippl-Rónai József mellett naponta buknak meg Gulácsy Lajos, Vaszary János, Csók István, Kádár Béla és Scheiber Hugó képeivel a hamisítok, de Csontváryt, Munkácsyt, sőt Barabás Miklóst is adnak - sokszor érthetetlenül, gyanúsan apró pénzért.

Egy Rippl-Rónai kép ma nem ritkán ötvenmillió forint felett talál gazdára. A Menetelő francia katonák 55 millióért ütötték le Virág Judit aukcióján, most azonban ennek egy változatát 350 ezer forintért árulják a neten egy dunántúli online művészeti kereskedésben. Természetesen a galéria tulajdonosai nem kötelesek minden (kb. 200 ezer) tételt végignézni, és kivizsgálni melyik hamis, melyik eredeti.

Horváth János akkor azonnal kétségbe vonta a Fekete kalapos nő eredetiségét. Szerinte ugyanis pasztellkrétával készített képen apró kipergéseknek kellene hogy nyoma legyen, és hiányolta róla a valós Rippl-Rónai-modort. A galéria tulajdonosa ugyanakkor az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vételével azt igazolja - legalább is szerinte - hogy a festmény eredeti, s ez a hivatalos irat bizonyítja. A kép kiviteli engedéllyel is rendelkezik: egy amerikai vevő máris 18 milliót fizetne érte. A kaposvári galéria azonban 22 millióban jelölte meg az árat.

Az 1893-ban festett vászon Rippl-Rónai úgynevezett fekete korszakából való. 1897-ben már kiállították egy párizsi szalonban. Ezután 50 évig egy osztrák műgyűjtő tulajdona volt. Most a kibővülő nyomozás során akár a nyilvántartásba vétel (ha valóban megtörtént) és egyéb valódiságot igazoló papírok kiállítói is nehéz pereceket élhetnek, hogy miért adtak ki igazolásokat, annak ellenére, hogy a szakemberek már cáfolták a festmény valódiságát.”

Erről ennyit. Sajtószemle vége…