- festményvizsgálat -

Már megint egy szép tájkép, minden olyan szép és hiteles. Aki elolvasta előző bejegyzéseimet azt gondolhatja, nekem vesszőparipám Vaszary festészete, pedig nem így van.

Vaszary János (???): Boglyák, 1900 körül

Vaszary fontos szerepet tölt be a magyar képzőművészetben, de néha az az érzésem, túl van értékelve. Vagyis az olyan képeknek irreálisan magas az „értéke”, mint az előző Vaszaryról szóló bejegyzésben bemutatott festményé is.

Ez a festmény szintén nem Vaszary alkotása, de ez nálunk már természetes is. Ez a festmény azért különleges, mert a festmény szerzőségét igazságügyi szakértői okirat is igazolja, mely kétséget kizáróan ehhez a festményhez készült.

a festményhez tartozó kétoldalas szakvélemény.

A festmény vizsgálatát nem részletezem, mivel hasonló eljárással lepleztük le ezt a „Vaszaryt” is, mint az előzőt.

A két festményben mégis egy dolog közös, maga a szignó. Ugyan az a kéz írta, csak mivel ez a festmény öregebb és ragyásabb, így nehezebb dolga volt a szignálónak.

a festmény szignójának részlete 6,5x nagyítás alatt. Egy kézi nagyító is kimutatja a repedésekbe folyt festéket. Az eredeti szignó töredéke az "S" betűtől jobbra lent látható barna festékkel írva

A sztereomikroszkóp alatt feltűnő, hogy az erősen repedezett felületbe mennyire belefolyt a kékeszöld festék, mely szinte átszivárgott a festmény hátuljára is. Nehéz dolog vékony ecsettel egyenletesen írni nagyon száraz és töredezett felületre, így megbocsátható, hogy a Vaszary nevét csak negyedszerre (igen, 3 töredékes és egy teljes szignó) sikerült a festményre ráhamisítani.

Szteomikroszkópos felvéte, 50x nagyítás. A repedésháló kialakulásához legalább 40 év kell, vagyis a festmény tényleg nagyon öreg, de a szignó festékanyaga puha, belefolyt a lyukakba és repedésekbe

A kép rossz, a szignó rossz, de a papír jó. A papír viszont hitelesíti a festményt, vagyis mindent visz. Tévedhetetlen az igazságügyi szakértő? Törvény szerint igen, a tudomány mai állása szerint neki van igaza és joga dönteni festmények eredetisége felett.

Akkor ez a festmény most eredeti vagy hamis? Csendesen megjegyzem, ezt a képet 4 millió forint körül ajánlották, pedig nem egy túl nagy darab. Szignó nélkül mennyiért menne a Vaterán?

Vaszary… „Az idei esztendő aukciós rekordját, egyben az alkotó esetében soha nyilvános árverésen el nem ért árat hozott a két héttel ezelőtti beharangozónkban (Figyelő, 2001/47. szám) is kiemelt Vaszary-csendéletért folytatott alku, amelynek végén 60 millió forintnál koppant a kalapács.” írta egy internetes hírportál 2001-ben. Ettől az évtől kezdve igen jó „biznisznek” számít Vaszary életművel való „törődés”, szépen hoz a konyhára.

Bár a 2008 év végén kezdődő aukciós piaci mélyrepülés a mai napig tart Magyarországon az európai országokkal ellentétben, még mindig a műkincspiac a „gazdaság” olyan szegmense, ahol kis befektetéssel nagy pénzt lehet leakasztani…

Csiribi- csiribá, 2001-től hirtelen Vaszary János oly sok képe és tanulmánya került elő, hogy feltételezhetjük, szegény Vaszary (és persze más alkotók is, mint például Rippl Rónai) egész álló nap dolgoztak és festettek. Az életmű persze nem mutat egységes képet, de hát hogyan is mutatna, hiszen korpa került a búza közé.

Vaszary János művének tulajdonított festmény

Így járt valahogy az a festmény is, melyet 2012 tavaszán néztünk meg. Sokszor azon gondolkozom, hogy lassan elfogynak a kismesterek életművei, mert a nagynevű mesterek anyagába „beleolvadnak” szép csendben, igazolásokkal és hitelesítéssel. Nem lesz több Tagyosi Rátz Péter vagy Jancsek Antal, kiknek művei rendszeresen kerülnek átcímkézésre a jobb eladhatóság kedvéért.

De térjünk vissza a festményre, utána mehet a filozofálás…

Kép be a laborba, fotó, XRF és mikroszkópos vizsgálat. Valami nem stimmel persze, szokás szerint… A festmény jobb alsó sarkában lévő szignó sehogy sem illett a festményre, főleg, mikor látszott, hogy többször is nekirugaszkodott az ál „Vaszary”, hogy oda írja a nevét. A szignó festékanyaga puha volt, mely annak rendje és módja szerint belefolyt a festmény repedéshálójába…

a festmény jobb alsó sarokban látható utólagos szignója duplán "Vaszary". A "r" betű alatt látszik például a z "y" szára, a "z" betű előtt foltban össze van kenve a kép.

A festmény ellenkező oldali sarka persze sötét megjelenésű volt az UV lumineszcens felvételen, vagyis a festékréteg kora a sarokban, hogy úgy mondjam „újszerű” állapotú volt. Persze a kíváncsiságom mindenek felett áll ilyenkor, ha már a jobb alsó sarok attribuciós szignója lebukott, akkor ki kell deríteni, ki az igazi alkotó.

Felnyitottam az új festést a bal alsó sarokban. Eredetileg a puha festékrétegbe volt bekarcolva a festő neve, mely átnyomódott az alapozásba is, így hiába került le a szignó és annak festéke, az alapozás megőrizte lenyomatát az írásnak.

Első olvasatra egy „S” betű látszott egy „Y” szerű írásjellel a szó végén, majd „Dezső”. Lassan kezdett kibontakozni a teljes szignatúra: Sziklai Dezső. Szegény Dezső! A balatoni napnyugta élményétől és szerző jogaitól megfosztva csúszott felfelé a műkereskedelmi lejtőn, meg sem állt Vaszaryig…

A szignó rekonstrukciója egybe vágott a festőművész más alkotásain megtalálható szignókkal. A festmény felületét a gondos orvos nem plasztikázta vissza, hogy a tulajdonos is meggyőződhessen a festmény eredeti szerzőjének nevéről, így a bal alsó sarok szignója fedetlen maradt.

a bal alsó sarok infravörös felvétele a festékréteg felnyitása után. A felületen jól látható a bekapart név. Alatta Sziklai Dezső aláírásmintája

Telt-múlt az idő, a festményről már el is feledkeztünk, bekerül a hamis képek szobájába… A tulajdonos fél évvel később jelentkezett, hogy köszi a tárolást, akkor elvinné a művet, de legyek oly jó, és zárjam be a „sebet”, így nem maradhat. Visszaadja annak, akitől megvette; reméli, vissza is kapja a pénzét. Így történt, hogy egy szakrestaurátor kiretusálta a kép bal alsó sarkát, szép zöldes hullámokat festve tette újra „Vaszaryssá” a hiányzó 10 négyzetcentit.

Breaking News: (2012.11.24.)

kommentár nélkül...

Ennyit erről…