logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

Festményvizsgálat

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Festészeti "anomáliák" és törvények nyomában

2012.09.10. 20:24 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

A Munkácsy festmények sötétedésének problémája

Címkék: aszfalt munkácsy siralomház bitumen festményvizsgálat sötétedés műteremben bevizsgálás bitüm

A mai írásban nem hamisítványokról lesz szó, hanem arról, milyen plusz információt adhat egy festőről az, ha egy művész anyaghasználatáról egyre többet az ismeretünk. Az alábbi cikk az Art Magazin 2012/3-as számában olvasható.

A Munkácsy festmények sötétedésének problémája nem új keletű. A The New York Times 1893-as, január 21.-i számában érdekes megjegyzésre találtunk Munkácsy „Műteremben” festményével kapcsolatban. Az újságcikk egy esedékes aukcióról tudósít, ahol Charles J. Osborne, Edwin Thorne, Edwin S. Chapin, Thiomas E. Kirby gyűjteményének darabjai kerülnek kalapács alá. A hosszú írás kiemelten foglalkozik Munkácsy Műteremben című munkájával ekképpen: „A painting of no little celebrity is Munkacsy’s ’In the Studio” dated 1876, and formerly in one of Mr. Seney’s collections until bought by Charles J. Osborn. Although the brilliant, sub-dued brushwork is no longer what it was fifteen years ago[1], the portraits of Munkacsy and his wife are still excellent”;  a vastagon szedett rész kiemelésének fordításából jól kiolvasható, hogy „a briliáns, felülmúlhatatlan ecsetvonások soha többé nem olyanok, mint tizenöt évvel ezelőtt…” A leírás a festmény állagának romlására vonatkozik, a szövegkörnyezetből egyértelműen a felületen végbemenő változásokra lehet következtetni.   

 muteremben_fekete.jpg muteremben_regi.jpg

A „Műteremben” című festmény ma, és a korabeli metszeten. Manapság szinte csak a fehérrel kevert területek látszódnak, mivel az ólomfehér erős szárító hatása okán a bitüm olajtartalmát meg tudta kötni

Az újságcikk datálása 17 évvel későbbi, mint az árverésre bocsátott „Műteremben” című festmény. Az újságcikk és a Festményvizsgálati Labor vizsgálatainak eredménye alapján elmondható, hogy a Munkácsy képek állagromlása igen hamar, készítésük után éveken belül elindult. Munkácsy a saját képeinek állagromlását és kíméletlen sötétedését élte meg, s ebből tanulva az 1880-as évek közepére kompletten lecserélte festészeti anyagait. De ne rohanjunk ennyire előre.

tepescsinalo_vazlat.jpg

Munkácsy Mihály: Kislány tanulmány a Tépéscsinálókhoz, vázlat, 1872 körül. Olaj, dublírozott vászon. Magántulajdon

A felvétetlen bemutatott festmény szintén BITÜMÖS festékhasználattal készült. A festmény mind a 4 sarkában vastagon felrakott, barna- fekete, erősen repedezett anyag látható. A jobb alsó sarokban csak infravörös fénytartományban látható „Munkácsy M.” szignó olvasható ki, mely cinóbervörös festékkel készült. A szignó szabad szemmel egyáltalán nem érzékelhető; a szignó besüllyedt a bitümbe. A festmény felületén, a fadézsa alatt szintén egy hiteles Munkácsy szignó látható. Feltételezhető, hogy a mester az aláírásának eltünése után újraszignálta festményét.

tepescsinalok_szigno_norm.jpgtepescsinalo_szigno_infra.jpgElőző kép jobb alsó sarkának normál megvilágítású felvétele- az aláírás szabad szemmel nem látható. (deszaturált kép). Lent: A festmény jobb alsó sarkáról készült infravörös felvétel, jól látszik a rétegbe süllyedt aláírás. Az aláírás felett halványan látszik a normál felvételen is azonosítható szignó

Mi is történt a Munkácsy képekkel valójában? Mitől lettek ennyire feketék? A válasz az anyaghasználatban rejlik, ahogy ezt az MNG 1984-es tudományos kutatási programja is kimutatta, melyet Dr. Bakó Zsuzsa, Dr. Wittmann Zsuzsa és Velledits Lajos vezetett. Sajnos az akkori viszonyok miatt a szakemberek a kiváló feltáró munkát nem tudták befejezni, de olyan alapkutatásokat végeztek el a romló állagú festményeken, melyek kiindulási pontot jelentenek a jövőbeni kutatások számára. Az alapkutatás egy különleges keveréket mutatott ki a Munkácsy festményeken, melynek receptje nem egyezett a korabeli, úgy nevezett bitumennek hívott anyaggal. Munkácsy a Düsseldorfi korszakában, melynek záró darabja a „Műteremben” (1876- Párizs) című festmény, a saját maga által kikevert sötétbarna anyag használatával készült, amit Bitümnek nevezte. Ez az anyag nemcsak nevében tér el a bitumentől. Ezt a „festéket”, mely a természetes bitumen (Asphalt vagy bitumen), a kasseli föld (Cassel Earth) vagy a múmia barna (Mummy Brown) alapvetően szerves eredetű, olajos megjelenésű anyag (folyadék vagy szilárd), már a XVIII. századtól előszeretettel használtak a festőművészek. A XIX. században a festészeti oktatás általános részeként szerepelt a bitumen használata (hívjuk gyűjtő néven így a fentebb sorolt anyagokat). Saját kutatásunk innen indul.

A „BITÜM”-nek nevezett massza szilárd alapanyagok és különféle adalékok keveréke, mely az eddigi kutatások szerint méhviasz, propolisz, lenolaj, vaspor, mastix gyanta, gumiarábikum és egyéb anyagok vegyítéséből áll össze. Ezt a keveréket Munkácsy düsseldorfi korszakában használta először az 1860-as évek végétől, majd az 1878-tól tért vissza a mesterséges, festékmestereknél is kapató bitumen használatára.

Miért is kényszerült Munkácsy egy új keverék kikísérletezésére?

Ez több ténnyel is indokolható. A tények között első helyen szerepel a pasztózus festéstechnika igénye. A sűrű, kevert masszát bármelyik színhez hozzá lehetett keverni, színe és állaga jól formázhatóvá tette az adott területet. Az olajos, bársonyos barna szín hígítva lazúrozásra is alkalmas volt, mely a Rembrandt művészetét szerető ifjú Munkácsy életében nagy szerepet játszott. A másik ok a festékmesterek működésére vonatkozik – melyre bizonyos korabeli források utalnak –, miszerint néhány festékbeszállító mester beszüntette a mesterséges bitumen düsseldorfi forgalmazását. Mivel Munkácsy a „bitumenes” festéstechnikát nem akarta lecserélni, (vagy kiugróan magas lett az ára ennek a festészeti alapanyagnak), kénytelen volt külsőleg hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyagot „létrehozni”. Véleményünk szerint a düsseldorfi „bitüm” anyag összetétele hasonlatos a korabeli fabútorok tartósító eljárásánál használt anyaghoz, melynek használati és keverési technikáját Munkácsy asztalos inasként valószínűleg kiválóan ismerte.  Ez az „asztalosipari” keverék minden esetben vasoxidot tartalmazott, mely a Munkácsy képek halálát is okozza. Ugyanilyen krokodil-bőrős felületek figyelhetők meg a restaurálás nélküli, 1850 körül készült parasztbútorokon, ládákon vagy ajtókon is.

Munkácsy a legtöbb esetben nemes anyagokra (mahagóni fatábla) dolgozott, melynek rostszerkezete nagyon zárt. A táblák felülete sok esetben még akár le is volt lakkozva (lazúros festéstechnikát téve lehetővé, melyen az ecset megcsúszott) mely így egyáltalán nem szívta be a Bitümöt, de a bitument sem.

zaloghaz_tanulmany.jpg

Tanulmány a Zálogházhoz. A festmény lakkozott mahagóni fatáblára készült, mely felületén az ecset megcsúszik. (1873- Pákh gyűjtemény)

Munkácsy észlelte anyaghasználatának visszásságait, így majd az 1880-as évek közepétől áttért a legbiztonságosabb, kémiailag legstabilabb festékek használatára. Munkáin olyan alapozást alkalmazott, mely nagyon erősen szívó alap, így sok esetben a Munkácsynál megszokott olajos barna szín is bemattult, fénye megszűnt. A Bitüm a felületen a különböző kémiai kölcsönhatások okán elkezdett változni. Az egyik fő változást a vasoxid por (korabeli kerítésfesték por alakban) oxidálódása okozta, mely oxidáció nem feltétlenül mutatkozik meg az ismert vöröses rozsdaként, színe fekete is lehet (példa a 16 ismert vasoxid módosulat közül képlet és színek szerint: Fe2O3 vörös - Fe3O4 fekete). A bitümmel festett festményeket ért vízpára, a levegő páratartalma mind befolyással van a festmények felületének állagára, mint ahogy a hideg- meleg váltakozás is, mely egyre több repedést indukál a felületen. Fontos változás lehet a felületen bekövetkező szappanosodás  folyamata is, mely szürke rétegként jelenik meg a festmények felületén. Ez a szürke réteg nehezen, de eltávolítható; a folyamat megállíthatatlan.

A festmények romlása jelen tudásunk szerint nem állítható meg, mivel bonyolult kémiai és fizikai folyamatok összetett hatása eredményezi a felület besötétedését. Ha csak egy lakkréteg lenne a hibás, azt el lehetne távolítani. Amit biztosan tudunk, a Munkácsy által használt ólomfehér erős szikkatív hatása okán a fehér felületek meg tudták kötni ezt az anyagot; ezek a felületek így nem burjánzanak, hanem csak szürkülnek. Ami szintén biztos, hogy sem a hideg, (szappanosodás és szürke máz a kicsapódó pára hatására), sem a meleg (olvadás) nem tesz jót a festményeknek. Talán az oxigéntől elzárt tárolás lehetne a megoldás, a festmények állagromlásának megállítására, de hogy a folyamat mitől lesz megfordítható, egyelőre ismeretlen a kutatók számára…

(Az AMOLF kezdeményezésére (Hollandia) több átfogó kutatás is indult a bitumenes sötétedési probléma feltérképezésére, de mivel Munkácsy maga keverte ezt a különleges anyagot, így az ő képeinek esetében nem lehet hatásos az általános kutatás eredménye. A cikk végén rövid összefoglaló olvasható a kutatásról.)

siralomhaz_fekete.jpgsiralomhaz_szines.jpg

Az MNG-ben látható Siralomház jelenlegi állapota és a festmény digitálisan rekonstruált felvétele.

Mit lehet tenni addig is, míg nincs tökéletes megoldás a festmények állagromlásának megállítására? A krokodilbőrös felület elnyeli a színeket, lassan eltűnnek a Munkácsy remekművek. Milyenek lehettek a Munkácsy képek eredetiben? Gazdag koloritú alkotások. 1952-ben megrendezett átfogó Munkácsy kiállítás kapcsán fotótechnikai eljárással próbálták a festmények színeit helyre állítani, mely rekonstruált felvételek az 1952-es, Végvári Lajos által írt kötetben láthatóak. A korabeli fotótechnika, mely még nem ismerte a rövid és hosszú hullámhosszú fénytartományok rögzítését sajnos nem tudott 100 %-os eredményt elérni a festmények reprodukcióinak kapcsán, bár az akkor alkalmazott eljárás eredménye ma is figyelemre méltó. A XXI. században új módszerrel lehetne a festmények eredeti színeit feltárni, ez pedig az infravörös és a normál fénytartományban készült felvételek összeillesztése. Az általunk kifejlesztett módszer segítségével az MNG Munkácsy tárlatából 3 festmény feldolgozására kaptunk engedélyt, mely kísérletek sikerességét a fentebb bemutatott kép is bizonyítja.

Reméljük, a festmények sötétedésének problémájára előbb születik megoldás, mint ahogy eltűnnek az alkotások a szemünk láttára…

Végvári Zsófia



[1]http://query.nytimes.com/mem/archive-free/pdf?res=950CE4DF1031E033A25752C2A9679C94629ED7CF

az AMOLF kutatásának összefoglalója: The organic black and brown pigments, asphalt, mummy and Kassel earth, are often used or claimed to have been used by painters in the 19th century. In particular paintings from the 19th century show paint defects that can be associated with these pigments. Examples of poor drying of the oil are observed as formation of premature cracks and phenomena, such as migration or sinking-in of layers. These phenomena are already reported in the contemporary literature, but they are also reported nowadays by conservators and restorers investigating 19th-century paintings. With all the indications about the negative influence of asphalt, Kassel earth and mummy pigments on the condition and aesthetic quality of the paintings, surprisingly little or no molecular evidence is so far available. What exactly are these pigments? Is it possible to identify them in painting samples? Are they the reason why the oil binding media dries so poorly? These are questions addressed in this dissertation.

Szólj hozzá!

2012.09.05. 14:14 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

Nem hittem a szememnek...

Címkék: hamis hamisítvány szignó festményvizsgálat titánfehér Hollósy Kieselbach Nagyházi öregítési technika bevizsgálás

Hollósy Simon volt az első festő, akiért igazán rajongtam. A Rákóczi induló című munkája előtt a Nemzeti Galériában órákat töltöttem el, csak néztem, nem tudtam betelni vele. Az örök szerelem a Hollósy képek iránt ott a múzeumban, valamikor 1990-es évek elején született és maradt meg a mai napig.

Hihetetlen boldogság ragadt magával, mikor egy ügyfelünk telefonon keresztül egy nagyméretű Hollósy képről beszélt. Jobb alsó sarokban Hollósy – München – 1886 szignóval.

Egy Hollósy vizsgálatra az ember készül. Lelkében is. Utána nézek egy esetleges történetnek, mikor készülhetett az ismert kép hamarosan hozzánk kerülő változata. Boldogan olvastam a Kieselbach Galéria oldalán publikált kiváló tanulmányt Molnos Pétertől, utána néztem újra a festészeti anyagoknak és a technikának.

„A Két tűz között című kép a müncheni zsánerpiktúra minden pozitív jellegzetességét magán viseli. A lelkiismeretes formálástól a találó jellemábrázolásig mindet tökéletes technikai vértezettséggel illusztrálja.
Ezeken túl a Párizsból érkező modernebb impulzusokra, az atmoszférafestés új kísérleteire is reflektál. Olyan alkotás, mely kedves tárgyával és érzéki megformálásával egyaránt lenyűgözi nézőjét.”- írja Molnos.

A festmény hamarosan megérkezett a laborba.

hollossy_norm_resize.jpg

a festmény- ekkor még nem gyanakodtam semmire

a 78x105,5 cm-es (magasság x szélesség) festmény vastag arany keretben impozánsan mutatott a fotóállványban. A keretből sajnos nem tudtuk kiszedni a festményt, annyira bele volt szögelve, de gondoltam, egy ilyen festmény megéri a kínlódást…

Gyors fotó után bejelöltem a leendő mérési pontokat a festmény felületén és már alig vártam, hogy a festmény anyaghasználatát feltérképezve újabb „etalonhoz” jussak.

A 9 mérés után viszont szóhoz sem jutottam. A vizsgálatot újra és újra megismételve azt hajtogattam:  nem hiszem el, biztos a gép rossz. Többszöri ellenőrzés és újrakallibrálás után az eredmény mit sem változott, a festmény felületén semmi más szín, csak titánfehér azonosítható! Hogy lehet, hogy titánfehér van a képen, ha a szignó 1886-ot mutat? (Titánfehér 1924-től volt elérhető)

Úgy, hogy egy olyan hamisítvánnyal álltam szembe, amit még sosem láttam. A legprofibb munka volt, ami csak elképzelhető!

IMG_8452_resize.JPG

A festmény felülete, a festékréteg repedésmentes, de a "lakkrétegen" erős, önálló repedésháló figyelhető meg

A festmény ránézésre repedezett volt, ennek ellenére a festékréteg a teljes felületen puha volt még, vagyis már megint olyan darabbal volt dolgunk, ami nem öregebb, mint 10 év…

A festmény felületén egységes repedésháló látható, de csak a felületén. Az enyhén édeskés szagú „máz” önmagában reped, gyakorlatlan szem viszont ezt a repedéshálót azonosítja a festmény repedéseivel.

REPEDÉSHÁLÓ

Az átlátszó fedőréteg a befagyott tó jegéhez hasonlóan reped, UV megvilágításban enyhén kékesen lumineszkál. A festménynek nincs festék felülete, feltehetően valamilyen sokszorosítási eljárással került a vászonra a „festmény”. A látható réteg pigmentszemcséket nem tartalmaz csak mesterséges öregítést;a színréteg  valamilyen szerves összetételű festékkel lett kenve, mely szintén arra utal, hogy a kép most készült. A festmény plasztikusságát pedig a vékony színréteg alá ecsettel felhordott titános és kalciumos tömítő massza adja.

kieselbach_kettuzkozott.jpgHollosy_Simon-Between_Two_Fires.jpg

 

Kieselbach és Nagyházi aukciósházak "Két tűz között" című festményei

De ami igazán feltűnő, a nálunk lévő festmény figurái teljesen egyeznek a Kieselbach Aukciós ház 37.-k árverésén kikiáltott mű alakjaival. A festményünk bizonyos részletei pedig a Nagyházi Aukciós házban eladott hasonló kompozíció bizonyos részleteivel azonosíthatóak.

kéttüz között dupla.jpg

A méret más, de a figurák arányai megegyeznek. (Balra: Kieselbach Aukciós ház eladási tétele- jobbra: vizsgált darabunk)

A két képet grafikai programmal egymásra tettem, az egyezés a méretbeli eltérés ellenére tökéletes. Feltételezem, hogy az aukción eladott kép digitális „remake”-jét vizsgáltam.

Kár, hogy a nálunk lévő hamis kép a szignó datálása szerint 8 évvel korábbi, mint az, amelyik elment az aukción… És az még nagyobb kár, hogy megint egy gyanútlan ügyfél pénztárcája bánta az ügyet nem kevés millióért…

 

 

Szólj hozzá!

2012.08.31. 13:49 Festményvizsgálati labor - Végvári Zsófia

Átcímkézett valóság

Címkék: hamis szignó festményvizsgálat Jancsek Antal Koszta József bevizsgálás

Átcímkézett valóság

Egy jól álcázott festmény néha semmilyen gyanút nem kelt vásárlójában, főleg akkor, ha a festék már repedezett vagy öreg a vászon. Megveszi a képet, és nem csak azért, mert neki tetszik, hanem a szerző neve miatt is. Lehet Vaszary, Munkácsy, Rippl Rónai vagy Koszta: mindegy, mert ezen festők képeinek értéke nem fog csökkenni.

A mai írás a szignó és a szerzőség kérdését boncolgatja. A bemutatott festmény anyagvizsgálat szerint a hamisított szerző életében készült, vagyis egy kortárs festő átcímkézett művéről  van szó.

koszta_total_resize.jpg
Koszta J. szignóval: tehénpásztor
 

Mai, boncolásra ítélt darabunk egy Kosztának álcázott festmény. Koszta szerzőségét egy tapasztalt szakértő azonnal meg tudja cáfolni, de az alább bemutatott fotókon arra is fény derül, hogy ha nem Koszta, akkor ki festhette az említett festményt.

A Koszta szignó hivalkodóan, kissé keresztbe helyezkedett el a jobb alsó sarokban. Az UV felvételen is egyértelműen látni lehetett, hogy szignó utólagos, hiszen a felület gondosan le lett öregítve, majd duplán lakkozva; nem beszélve arról, hogy a Koszta J. szignó felett átlósan még két darab „próbálkozás” is látható, mivel elsőre nem sikerült leírni Koszta szignóját …

koszta_uv_resize.jpg

A festmény jelzése UV lumineszcens felvételen

A rejtett vagy „eltemetett” szignók felkutatásának egyik lehetősége, mikor a festményt infravörös tartományban vizsgáljuk főleg olyan területeken, ahol egy lehetséges szignó előfordulásának nagyobb az esélye. Ilyen területek lehetnek egy festményen a sarkok, vagy olyan, UV felvételen látható csíkok, melyek átfestésre utalnak.

ir_pucolas_elott.jpg

A festmény bal alsó sarkáról készült felvétel (Infravörös tartomány)

Az átfestés normál fénytartományban szinte nem volt érzékelhető, de infravörös tartományban a festmény bal alsó sarkában 2 töredékes betű volt látható, mely jó kutatási alapot biztosít a szerző nevének meghatározásához. A „H” vagy „J”-nek azonosított betűk után jól látszik az az új festékréteg anyagösszetételének eltérése. Ez az új festés takarja a szignót.

A szignót takaró festékréteget kis munkával el lehetett távolítani, így egyértelműen el lehetett olvasni a festmény igazi alkotójának nevét. A szerző Jancsek Antal. A szignó hamisítója művészettörténeti attribúció okán megfosztotta személyiségi jogaitól a festményt és csinált belőle Kosztát.

jancsek_szigno.jpgjancsek_szigno_ir.jpg

 

 

 

 

 

A feltárt szignóról készült normál és infravörös felvétel.

Vajon mikor jár ugyan így Jancsek Antal Aba-Novákra hajazó festményre? Vagy már az ő szignója sem eredeti ezen a festményen?

jancsek_cirkusz.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!