logo festmeny01.jpg

www.festmenyvizsgalat.hu

- festményvizsgálat -

A festmények gyakran külön életet élnek alkotójuktól. A festmények tudnak beszélni, de ez a nyelv nem csak a művészettörténet nyelve. Ez az új nyelv olyan nyelv, ami kémiai képletekből és fizikai tulajdonságokból áll. Természettudományos festményvizsgálattal 5 éve foglalkozom, ez a blog arra hivatott, hogy az érdekes, hamisítással kapcsolatos történeteket és a kiugróan érdekes, művészettörténeti szempontból is jelentős eredményeket bemutassa; nem csupán száraz tényeken keresztül. A művészettörténet élő "organizmus", a tudományok királynője, mellette a festményvizsgálat a hűséges fegyverhordozó.

Festészeti "anomáliák" és törvényszerűségek nyomában

2025.03.22. 15:43 Festményvizsgálati labor

A FEKETE HERCEG

 

klimt_rest.png

„Gustav Klimt 15 millió eurós afrikai herceg portréjának újrafelfedezése” (Wiederentdeckung von Gustav Klimts 15-Millionen-Porträt eines afrikanischen Prinzen[1]) címmel jelent meg 2025. március közepén egy hosszú írás a Der Standart című internetes újságban Olga Kronsteiner tollából.

Természetesen nem csak ezen a felületen lehet olvasni a szenzációs felfedezésről, vagyis arról, hogy a 102 éve lappangó alkotás végre megkerült, ha egyáltalán el volt veszve.

Lássuk a történetet!

Igazi szenzációval indult az idei TEFAF művészeti vásár Maastrichtba. 2025. március 30.-ig látható Gustav Klimt egy nyugatafrikai hercegről készült portréja. A festményt a bécsi Wienerroither & Kohlbacher műkereskedés kínálja eladásra potom 15 millió euróért.

A mű keletkezésének és felfedezésének története legalább annyira különleges, mint maga a festmény. A kép hosszú évtizedeken át nem szerepelt sem a kutatásokban, sem a mai is elérhető, vagyis meglévő Klimt-festmények jegyzékeiben. A festményt annak idején, még 1928-ban állították ki a bécsi Szecesszió Klimt-emlékkiállításán, ahol „Egy néger feje” címmel említették a katalógusban – ám illusztráció nélkül.

A festmény először Tobias Natter 2012-ben megjelent Klimt-katalógusában tűnt fel, amelyben a szerző az 1914 és 1918 közötti időszakra datálta az alkotást. Feltételezése szerint Klimt egy brüsszeli múzeumban látott afrikai szoborról készíthetett festményt, azonban Alfred Weidinger és Markus Fellinger – mindketten a Belvedere szakértői – 2015-ben bebizonyították, hogy a festmény egészen máshogy született és jóval korábban, mint ahogy azt Natter meghatározta.

Wiener Tiergarten 1897

Weidinger és Fellinger egy 1923-as bécsi aukciós katalógusban (Kende, Wien) találták meg a festmény korabeli reprodukcióját. Weidinger ennek alapján azonosította a képen látható személyt is: William Nii Nortey Dowuonát, egy ghánai népcsoport vezetőjét, aki 1897 áprilisától október végéig szerepelt egy bécsi „néprajzi kiállításon” a Tiergarten am Schüttelben.

Előljáróban tekintsük át, mik voltak ezek az élő szereplős bemutatók.

kurier_belvedere_suche_nach_klimts_h_uptling_der_aschanti.jpg

Wiener Tiergarten 1897
Forrás: https://www.pressreader.com/austria/kurier-3402/20150913/281479275197554 

A 19. és 20. század fordulóján Európa számos nagyvárosában népszerűek voltak az úgynevezett „néprajzi kiállítások”, ahol távoli népek képviselőit mutatták be a közönségnek. „Bécsben, akárcsak más európai metropoliszokban, ezek az események a populáris kultúra részét képezték, és széles tömegeket vonzottak” – mondja Weidinger.

 A bécsi Tiergarten am Schüttel 1895 és 1900 között több ilyen bemutatónak is helyet adott. 1896-ban például egy 70 fős asanti (ghánai) csoportot hoztak Bécsbe, akik számára hagyományos kunyhókat építettek a parkban, és a közönség előtt táncokat, harci játékokat mutattak be. Fekete afrikai népcsoport tagjai önmaguktól csak ritkán látogattak Európába, így kitört az úgynevezett „asanti-láz”; naponta akár hatezren is megfordultak a látványosságon, ahogy a 19. századi úgynevezett „Freak Show[2]” is kedvenc látványossága volt az európai lakosságnak.

dowoonah_klimt_matsch_resize.jpg

Gustav Klimt és Franz Matsch is megörökítette a herceget.

Forrás: https://www.pressreader.com/austria/kurier-3402/20150913/281479275197554

Az előző évi siker után a Tiergarten vezetősége 1897-ben ismét szervezett egy hasonló bemutatót „Az Aranypart és lakói: Asantik” címmel. Valójában azonban nem asanti, hanem az osu törzs tagjait hozták Bécsbe, ahogyan azt Alfred Weidinger későbbi afrikai kutatásai igazolták. A delegáció vezetője az osu király unokaöccse, William Nii Nortey Dowuona herceg volt.

A fiatal herceget két festő is megörökítette: Gustav Klimt profilból, Franz Matsch pedig szinte szemből készített róla portrét. Matsch festményét – amelyet 1972-ben a bécsi Dorotheumban „A fiatal néger törzsfőnök” címen árvereztek el – 2021 óta pedig a luxemburgi Musée National d'Histoire et d'Art gyűjteményében őrzik.

portrait_of_a_man_by_franz_von_matsch_resize.jpg

Franz Matsch festménye

Klimt festményének holléte viszont hosszú ideig ismeretlen maradt. Weidinger rövid vizsgálat után megerősítette: ez a herceg portréja. A festményt restaurátorok tisztították meg a rátelepedett nikotin- és zsírlerakódásoktól.

A vizsgálat

A Festményvizsgálati Labor egyik legfontosabb alapelve, hogy a Laborba bekerülő, vizsgálandó festmények tulajdonosainak nevét, sőt magát a festményt is diszkréten kezelik, vagyis a festményekről nagy nyilvánosság elé nem kerül információ. Miután a festmény most a TEFAF művészeti vásáron látható, már nagy örömmel osztom meg a Klimt által készített portré azonosítási és vizsgálati eredményét; természetesen úgy, hogy a tulajdonos kilétét nem fedem fel.

A festményt először egy fiatal művészettörténész látta, aki a festményen lévő GUSTAV KLIMT NACHLASS pecsétet látva azt ajánlotta a festmény birtokosának, hogy hozza el a festményt vizsgálatra a Festményvizsgálati Laborba, hiszen ránézésre nem dönthető el, hogy a festmény Gustav Klimt alkotása. Gustav Klimt festészetéről egészen más sztereotíp kép fogalmazódott meg a kiállítás látogató közönségben, elsőre olyan hihetetlennek tűnt, hogy bár a képen szereplő hagyatéki pecsét egyértelműen Klimt örökségére utalt, a kép stílusa távol állt a „A csók” vagy „Emilie Flöge” című festmények megfogalmazásától.


gustav_klimt_emilie_floge_1902_178_x_80cm_olaj_vaszon_vienna_museum.png

gustav_klimt_a_csok_olaj_vaszon_180x180cm_1908-1909_olaj_180x180cm_vaszon.png

ustav Klimt – Emilie Flöge, 1902. 178 x 80cm olaj, vászon. Vienna Museum és  Gustav Klimt – A csók, olaj, vászon, 180x180cm 1908-1909. Olaj, 180x180cm vászon 

A laborvizsgálatok pár évvel ezelőtt, tavasszal kezdődtek. Természetesen a képen látható pecsét elemzésével kezdődtek a vizsgálatok. A pecsét színe kissé ki volt fakulva a pecsételéshez használt fesék miatt.  

editalt_pecset_resize.jpg

A hagyatéki pecsét a festmény elején, ami gumipecséttel készült

A hagyatéki pecsét festékanyaga értelemszerűen bele van folyva a festmény eredeti repedéshálójába. Természetesen még mindig szkeptikusak voltunk, mi is lehet ez a festmény, vagyis úgy fogalmazhatnék, lehet-e Gustav Klimt alkotása annak ellenére, hogy ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés az emberben, mi oka lehetett a művésznek egy néger „törzsfőnököt” megjeníteni. A festmény felülete nagyon koszos volt, a vastag lakkréteg be volt sárgulva. A festményt legalább 80 éve nem restaurálta senki, a festmény hátulját nézve a vakráma és a vászon között vastagon állt a por és az összecsomósodott pókháló.

normal_elol_resize.jpg

ir_elol_resize.jpg

uv_elol_resize.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 A festmény elejéről készült normál, infravörö és UV lumineszcens felvétel (2022)

A vakrámán, hátul egy szabad szemmel nem látható, de infravörös tartományban már olvasható „G. Klimt” szöveg volt olvasható; talán ez volt az a pont, amikor én is kezdtem elhinni, hogy a festmény akár eredeti is lehet. A kép hátoldalán szakadt, sérült raglapok darabkái azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy a festmény történetét ezek alapján kutassuk.

ir_klimt_resize.jpg

A festmény vakrámáján, infravörös tartományban olvasható csak az írás

A festmény roncsolásmentes anyagvizsgálata a festmény 19. század végi keletkezését mutatta, csak kisebb területeken volt restaurálva a portré, például a bal felső sarokban, ahol titán jelenléte is kimutatható volt.

klimt_xrf_resize.png

xrf_resize.jpgA roncsolásmentes anyagvizsgálat eredménye és a festményen jelölt vizsgálati pontok

Az elvégzett roncsolásmentes vizsgálat után kezdtük el kutatni a festményt, így találtunk rá arra a bizonyos 2012-es dokumentumra, ahol a fekete-fehér fotót mutatta be a cikk szerzője. Felemelő élmény volt a felismerés, igen, Gustav Klimt korai, több, mint 100 évig lappangó képe volt nálunk a Festményvizsgálati Laborban. Kezembe foghattam, közelről is megvizsgálhattam és feldolgozhattam a festményen a szecesszió legkiválóbb alkotójának művét.
dupla_resize.jpg

 Klimt festménye a 2022-ben készült felvételen és a régi reprodukció összehasonlítása

 

[1] https://www.derstandard.at/story/3000000261167/wiederentdeckung-von-gustav-klimts-15-millionen-portraet-eines-afrikanischen-prinzen

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Freak_show 

komment

2024.05.06. 11:04 Festményvizsgálati labor

VIDÁM KINCSVADÁSZAT

Ki ne játszott volna el már azzal gondolattal, hogy ő lesz az a szerencsés, aki az internet bugyraiban turkálva vagy a piacokon szemezgetve a halomba rakott festmények közül megtalálja a művészettörténet Frigyládáját, vagyis a lappangó, milliókat érő kincset, aminek hollétéről a művészettörténet szakma már vagy 100 éve nem tud semmit.

A vidám kincsvadászat sikerrel is járhat, ha nyitott szemmel járunk és magunknak is kérdéseket feltéve gondolkozunk, nem csak a „HINNI AKAROK!” elv szerint nézzük a műtárgyakat, mert nem minden az, aminek látszik!

Kincsek márpedig vannak; ha éppen nem is pont olyanok, amikre számítottunk. A piacokon vagy online térben való keresgélést természetesen híres festők nevének beírásával kezdjük, így kerülhet látókörünkben sok-sok hamisítvány Scheiber Hugótól, Vaszary Jánostól, Rippl-Rónai Józseftől vagy akár Vincent van Goghtól.

A mai történet is valahogy így kezdődött. Egy kedves barátom, ki állatorvosként szabad idejét gyakran festmények tanulmányozására szenteli, Szinyei nevét beírva az egyik online aukciós oldal keresőjébe érdekes találatra bukkant.

norm_resize.jpg

A festmény normál fényű felvétele

A festmény egy téli tájat ábrázol, a távolban magas havas hegyekkel, inkább idézi Mednyánszky stílusát, mint Szinyeiét, azonban a bal alsó sarokban lévő szignó azt volt hivatott elhitetni, hogy a festményt Szinyei Merse Pál festette…

screen02.jpg

A termék, vagyis a festmény Szinyei Merse Pál munkájaként került listázásra

Az online képazonosítás az analógiák keresésével indul, megnézzük a témát, a szignót és az ecsetkezelést, azonosítjuk a stílust és a színhasználatot. Természetesen a festmény egyáltalán nem illik bele Szinyei életművébe.

A festményhez tartozó hirdetésben látható fotókon jól azonosítható volt a festmény hátsó oldalán egy régi pecsét és öt szám (K 15184). A különleges logóval ellátott pecsétet sikerült beazonosítani, mely München Városi Múzeumához tartozott.

_mg_7475_resize.JPG

A festmény hátulján látható pecsét és a kézzel írt leltári negjegyzés

A kutatás ekkor vált nagyon izgalmassá… Mégis érhet valamit egy olyan festmény, aminek szemmel láthatóan semmi köze nincs ahhoz a festőhöz, akinek a neve a bal alsó sarokban díszeleg?

Az interneten keresztül felvettük a kapcsolatot a Müncheni Városi Múzeummal, annak érdekében, hátha a számsor alapján be tudják azonosítani a festményt, aminek a magyar aukciós oldalon még mindig aktív volt a hirdetése több 100ezer forintért kínálva a „Szinyei” alkotást.

Pár napon belül kérdésünkre meglepő választ kaptunk; a kisméretű, téli tájat ábrázoló festmény

Ernst Riegel műve, címe "der Grünten" (a hegy neve, amit ábrázol), készült 1922-ben és a mai napig a városi múzeum leltárában szerepel aktív tételkén.

ir_szig_vagott_resize.jpg

A festmény bal alsó sarkának eredeti aláírása infravörös tartományban, az átfetés alatt is olvasható: "E. Riegel"

grunten_resize.jpg

Der Grünter nevű hegy hófedte csúcsai

A kincs megvolt, de már egészen máshogy ragyogott! Jeleztük a Múzeum felé, hogy készséggel visszajuttatjuk az ellopott / elveszett / eltulajdonított festményt a gyűjteményükbe.

A festményt végül egyedi ajánlattal megvásároltuk, de az eladó előtt titokban tartottuk a történetet, hogy valószínűleg egy lopott festményt próbál értékesíteni. 

uv_resize.jpg

A festmény bal alsó sarkában, au UV lumi felvételen egyértelműen látszik, hogy a szignó utólagos, teljesen sötét a megjelenése. A világos festékkel készült szignó titánfehéret tartalmaz, ami sötétlila ebben a fénytartományban...

2024 január 6-án a müncheni Városi Múzeumot felújítás és rekonstrukció miatt becslések szerint csaknem tíz évre bezárták. Az utolsó nap előestéjén a múzeum ismét kiemelt programokkal várta az érdeklődőket. Reméljük, a kis festmény, melyet visszajuttatunk a gyűjteménybe különleges történetével sokáig fogja még a kincskeresés reményét szimbolizálni a festmények gyűjtőinek és a kincsvadászoknak.

Szólj hozzá!

2023.10.07. 08:46 Festményvizsgálati labor

Csontváry Kosztka Tivadar: A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (1904)

Alábbi képek és képaláírások a készülő könyvem  két lapját mutatják be, illusztrálva a Csontváry festmény lehetséges forrásait.
Végvári Zsófia: Az én Csontvárym. 

panaszfal_cskt.jpg

A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (1904) és a festményhez analógiaként állítható metszetek, képeslapok Jeruzsálemről.

 bida_postcard.jpg

Alexandre Bida (1813-1895), francia művész alkotása alapján készült képeslap.

alex_bida.jpg

A mű címe: Alexandre Bida 1813-1895 (Israeli) Les Juifs devant le mur de Salomon, c.1890; engraving

Ezt a művet többféle technikával is feldolgozták, ilyen az 1890-ben készült metszet is, ahol a festmény jobb oldalát el is hagyta a szerző (lent). Csontváry a Bida festményén jobbra látható ajtót meghagyta, magyar vitéz vigyáz rá. A Bida festményt össze is húzta, az eredeti kép jobb oldali harmada kikerült Csontváry kompozíciójából.

bida_engr.jpg

jew_post.jpg lix_panasz.jpg

Balra: Jeruzsálami Siratófalról készült képeslap, jobbra a Siratófalat ábrázoló színes metszet reprodukciója; szerző: Frédéric Théodore Lix. Mint a fenti reprodukciók alapján látható, Csontváry szabadon alkalmazta a Századfordulón elérhető képi forrásokat, s mivel a művészeti nyomatok már elérhetőek voltak a 19. század végén is, így nem zárható ki, hogy Alexandre Bida festménye után készült színezett lithográfiával is találkozott.

 szines.jpg

A metszet után készült színes lithográfia

Csontváry számára a legfontosabb inspirációs forrás a valódi helyszínek megtekintése volt, ezek nélkül nem lenne igazi alkotóereje. A személyes utazások, a helyiek temperamentuma, a vizuális és történelmi környezet, a déli napfény színei és a történelmi épületek maradványai mély benyomást gyakoroltak rá. A képeslapokon és festményeken megelevenedő világ azonban megkapta azt a színezetet, ami egyedivé és utánozhatatlanná teszi Csontváry művészetét. A colour locale, vagyis a helyi színezet nála a helyszín teljes megélését és átélését jelenti, amit belső, lángoló, tiszta hittel közvetít.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása